Nem számít a külső? - akkor sportolj a belsődért!

Egy nagyon kedves (okosszépmagabiztosésimádom) barátnőm - mint kiderült - írt még az egyetemen egy publikációt a tinédzserek testképéről és önértékeléséről. Nagyon érdekes kis tanulmány, jópár középiskolás korú kitöltötte a kérdőívet, amit ő kielemzett és összefoglalt. Az az összefoglaló tanulság az egészből, hogy bármilyen meglepő is, és az ember alapból pont az ellenkezőjét várná, de a tény az, hogy a tinédzserek még simán átlépnek azon, hogy itt egy kis háj, ott egy kis háj, kicsi a fülem, nagy az orrom, X a lábam... illetve nagyon sokan kifejezettem szeretik önmagukat. 3 különböző gimnáziumban vették fel a mintát és bár azt várták, hogy sokkal negatívabb balansz fog kijönni, meglepően sok tini elégedett önmagával.

És itt jön a még meglepőbb fordulat: a felnőtt nők sokkal rosszabbul értékelik önmagukat, mint a tinédzserek, és ez a kőkemény. A kérdőív szerint gimiben még az a fontos, hogy mindenki jól tanuljon (persze, nyilván, gimnázium-függő, de most beszéljünk a színvonalasabb középiskolákról). Persze, fontos, hogy a fiúknak is tetszünk, de nem a legfontosabb. Aztán ahogy idősödik a nő, annál hülyébb lesz, nemhogy okosodna. Mert vége a sulinak, aztán vagy van egy melója vagy ellébecol az egyetemen, ahol nincs őrült teljesítménykényszer, szingli és elkezd azon agyalni, hogy vajon miért nincs pasija, és arra jut, hogy ja nyilván csúnya vagyok, kövér vagyok. Onnantól kezdve elindul az ördögi kör. "kövér vagyok, le kell fogynom (itt jön a csodálatos Joy meg Cosmo által ajánlott káposzta-diéta amitől a végén 5 kilóval lesz több mint az elején de ez más téma...)... de hát azt mondják, hogy a pasik szeretik, ha van mit fogni a nőn... tehát szép vagyok így is... tehát dögöljenek meg a soványak... igazából nem is szépek a soványak. Sőt: kifejezetten visszataszítóak... nem is akarok olyan lenni.... de még mindig nincs pasim... lehet mégis kövér vagyok...de most szomorú vagyok, eszek egy 12 muffint, de januártól majd járok futni..."  Meg van a másik fajta, akinek van pasija, és beletunyul. Együtt tanulás, vacsika, csokika, aztán az egyetem végére meg van akkora popsika mint a Winettou lovának... 

Ott bukik egyébként a téma, amikor valaki nem saját magának akar tetszeni. Akkor bármit bemagyaráz magának. Még azt is, hogy igazából jó neki kövéren, közben meg csóri utálja, amit a tükörben lát. Szóval szerintem az emberek egyáltalán nincsenek képben hogy mivan, hogy néznek ki, mit akarnak, meg úgy egyáltalán. Aztán van a másik fele aki meg azt állítja (és mondja is mindenkinek, hangosan), hogy elfogadja magát úgy ahogy van, a büszke önérzetes, közben meg elsírja magát a próbafülkében mikor a legnagyobb méret se jön föl, meg csak sötétben szexel, de tenni nem tesz semmit hogy ne így legyen, illetve de, annyit hogy ilyen leszorítós bugyit hord mer' attól majd biztos kevésbé látszik az igazság. Kéne 1-1 pszichológus minden nő mellé manapság, de komolyan... hisz az embernek kell, hogy legyen egy épkézláb önértékelése és egészséges testképe/énképe ahhoz, hogy a másikban féltékenység nélkül meglássa a szépet. Hogy azt mondhassa a másikra hogy "ez igen, szép teljesítmény". Vagy hogy "de csinos vagy"- és komolyan is gondolja. 

Merhogyugye vannak ezek a gyönyörű, csodás testű sportoló lányok, fitmodellek, vagy csak simán azok, akik edzenek és látszik rajtuk. Izmosak, igen. (iszonyú sokat dolgoznak ezért, jegyzemmeg halkan) És azt mondják nekem sorban az ismerős lányok, hogy "jaj hát az már túl sok, ez már nem szép (!!), én nem is szeretnék ilyen lenni". És tudod mit reagáltam volna a harmadiknak már, zsigerből? Csak visszafogtam nyilván magam mer jólnevelt gyerek vagyok. Hogy "nem a lóf*szt nem, csak tudod, hogy annyira akaratgyenge vagy hogy SOSE leszel olyan, ezért inkább magad is elhiszed, hogy nem tetszik. Közben 10 lábujjból 3-at gondolkodás nélkül odaadna mindenki egy ilyen testért, főleg te." Persze nem ezt mondtam. De ez az igazság. 

Na meg a másik: miért edzel, jó vagy te már így... Na ettől borul el az agyam általában. Merthogy ad 1: ez a mondat, hogy "jó vagy te így", igazából úgy hangzik hogy "nehogymár még jobban nézzél ki", ad 2: azért edzek, mert szeretem, szeretek edzeni, szeretem utána a büszke fáradtságot, és mellesleg igen, szeretem, hogy mellékhatásként jól is néz ki tőle az ember. És mellesleg föl sem foghatom, hogy miért nekem kell egy csomó embernek magyarázkodnom, mert edzek... 

Ha már valaki tényleg elégedett is magával úgy, hogy elhanyagolt tunya teste van, oké, rendben, (bár nehezen hiszem el, hogy valaki elégedett a hurkákkal), de egyszerűen nem hiszem el hogy valaki elégedett azzal, hogy izzad nyáron mint a ló, hogy nem tud feketén és fehéren kívül semmi más színt felvenni, hogy összedörzsölődik a combja és az meg fáj mint az állat, hogy a farmerjainak a combköze havonta kilukad a súrlódástól, meg ha leül eltűnik az öve, és még sorolhatnám... És ez még csak a komfortérzet, meg a kinézet (ami ugye nem számít, mint tudjuk)! Arról, hogy szegény szervezete mit áll ki ezeknek az embereknek, nem is beszéltem még. Az, hogy nem tud felmenni a másodikra, az normális dolog? Vagy hogy úgy horkol, hogy az agya nem kap éjjel elég oxigént? Az egészség, a test, a jövő, nem hiszem el hogy nem érnek meg annyit, hogy megerőltesse valaki magát értük. Nem kell félreérteni, nem fitness-harcos vagyok a "Mindenkinek kockahasat"-mozgalomban, egyszerűen nagyon szeretném, ha megértenék az emberek hogy a testük az egyetlen állandó tulajdonunk az életünk folyamán, és hogy nagyon-nagyon kell rá vigyázni, hogy ugyanúgy ki tudjon szolgálni 50-60-70 évesen mint ahogy teszi azt 20 évesen. És ezzel az életmóddal, gondolkodással folyamatos kifogáskereséssel és önbecsapással amit a mai ember művel, nemhogy 70 évesen nem fogja őket szolgálni a testük, de 35 évesen nekik kell gyógyszereket szedni, hogy életben tartsák... És ez nem kockahasat jelent. Ez egy normális, nem túlsúlyos, fitt, normálisan táplálkozó testet jelent, ami aztán lehet ezeken a kereteken belül még akár mondhatjuk hogy "töltött galamb" is. Aláírom, hogy van akinek ez tetszik, legyen. De egy duci is figyelhet magára, étkezhet egészségesen és lehet fizikailag aktív. Az állandó fotelbenvekvésre meg az előrecsomagolt croissant-ra azonban nincs magyarázat, és - majd a saját teste mindenkinek bebizonyítja nem is sok időn belül, hogy - nincs bocsánat sem. És ez itt ugyanúgy vonatkozik az alapvetően vékony testalkatú emberekre is, akik emiatt, mondván hogy nincs súlyproblémájuk, meg se mozdulnak és cukorral tömik magukat mert "úgysem híznak". Ez egy kicsit sem jobb az előző verziónál, csak mondom.

A "nekem erős a csontozatom"-elmélet meg itt dől meg: 

Aki nem érti meg, hogy ezt nem lehet megúszni, nem lehet ellébecolni, nem lehet kikerülni, annak nagyon sok baja lesz a jövőben. Ez nem egy opciós dolog, ez egy egyenes arányosság. Ha elhanyagolod a tested, ha kizsigereled, ha rossz kaját adsz neki, ha neadjisten dohányzol is mellé, ne várj semmi jót, és ne csodálkozz ha legkésőbb 40 évesen úgy lerobbansz, hogy egy orvos sem rak össze soha többé, és ott lesz vége, nincs második felvonás. Nem vékonynak kell lenni, hanem egészségesnek, fittnek. Viszont a jó hírem, hogy az fittséggel az elégedettség is együtt jár. Járhatsz te agykontrollra meg hipnózisra, hogy elégedett legyél a testeddel ha 100 kilós vagy, mind pénzkidobás lesz (viszont a hipnotizőr vesz belőle új autót). A testeddel való foglalkozás az életed minden területére, még a mentális egészségedre is kihat. Azt mondják sokan, hogy "jaj de nincs motiváció"... NINCS MOTIVÁCIÓ?? Akkor az, hogy minőségi életet élj, mi? Nemcsak a bikinimodell versenyre való felkészülés a motiváció, vagy az olimpia... Egy egészséges minőségi élet 100-szor nagyobb motiváció kellene legyen, mint négyévente egy olimpia. Arról nem is beszélve hogy micsoda stresszoldó örömforrás maga a testedzés, és igen, nyilván az első jópár alkalommal meghalsz, de utána összehasonlíthatatlan örömöt ad. De persze ezt csak az tudhatja aki csinálja... Kezdjétek el, nem holnap, nem januárban, most. Ha segítség kell, szóljatok. Csók

Dokumentált életek

Nemrégiben feljött egy beszélgetés közben egy téma, ami azóta is a fejemben motoszkál. Van ugye ez az internet nevű csoda, ami ami gyerekkorunkban (mondjuk 25 éve) még sehol sem volt. Régebben meg ugye pláne. Volt a filmbefűzős fotómasina, amivel fotóztunk, előhívattunk, örültünk, albumba raktuk, és az volt a legnagyobb publicitás amit kapott, hogy a vendégségbe érkezőknek ha akarták ha nem végig kellett néznie az albumot. Aztán jöttek a fotózós mobilok, amin már el tudtuk küldeni a képeket egymásnak üzenetben, örültünk mint majom a farkának. Aztán berobbant az internet, berobbantak az all-in-one telefonok, amivel nem elég hogy lefotózol valamit már abban a pillanatban tölti át automatikusan a netre, vagy ha akarod azonnal publikálhatod is, ahol mindenki láthatja.  De van egy dolog ami nekünk még megvolt a kis fotóalbumunkkal, mégha zaklattuk is vele az ismerősöket hogy nézzék végig. A privát szféra. Senki nem látott minket 2 hónaposan fürdés közben, nem nevetgéltek idegenek azon, hogyha a fejünkre raktuk a bilit vagy éppen nyakig sárosan ugráltunk a pocsolyában. Először is azért mert anyánknak nem volt ideje befűzni a filmet gyorsan a masinába mikor épp csordogált a bili tartalma a hátunk közepén, másodszor meg még ha épp volt is film a gépben, hát max a rokonok látták a fotókat utólag, vagy mi saját magunk szórakozunk most jól rajta mikor a "retro fotókat" nézegetjük a nagymamánál és visítozunk hogy "nézd már, hogy néztem ki a kockás ingben, a műanyag telefonnal, vagy az Első olvasókönyvem őskori kiadásával". Ez mindenkinek megvan, nem?:

Ehhez képest most mi van: az ultrahangos fotót posztolják (ez a halálom amúgy, egy ultrahangos fotó senkinek nem jelent semmit a szülőkön kívül, mindenki más max egy krumplit lát a képen, hogy azt miért, felfoghatatlan... na mindegy). Rosszabb esetben a szülést is megörökítik (ismétcsak fel nem fogom), lefotózzák a pár perces gyereket és már megy is fészbúkra. Ezek után a gyerek minden pillanatát megörökítik, és visszatérve a bilis példára, ha egy mai gyerek borítja a fejére a bilit, 100%-ig biztos vagyok benne hogy a szülők nagy százaléka előbb gyorsan kattint egyet a telefonnal, mielőtt lerántja a materiát a gyerkőcről... Mindent tudok az ismerőseim gyerekéről, elmondhatom bátran. Van olyan ismerősöm fészbúkon, akinek több ezer képe van a gyerekről (van konkrétan olyan is, aki naponta több tucat fotót rak fel a gyerekről, a gyerek eszik-alszik-játszik-alszik-eszik-maszatos-nevet-sír...) Ide illik az első problémakör, ami szerintem átgondolatlan és felelőtlen a szülők részéről: akik pucér képeket raknak fel a gyermekeikről. Gondolom nem is kell ezt tovább ragoznom, miért probléma ez. Kérlek emberek, ha már nem tudjátok visszafogni magatokat, legalább ruhában fotózzátok a gyerekeiteket.

Persze az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy vannak olyan ismerősök is jószámmal (szerencsére egyre többen), akik tényeg csak szép, családi képet raknak fel a gyerekről, amit az ember szeret nézni, látja hogy fejlődik a baba, jópofa, vicces családi képek, fotós által készített csodák alkalomszerűen, azzal nincs baj, sőt: azokat szeretjük, igényeljük. A távoli ismerősök szép családi fotóit nézegetni öröm, és olyan dolog, ami viszont régen nem volt meg. Most ezáltal a másik kontinensre költözött ismerős gyerekét is láthatod, nem kell megvárni míg leérettségizik és hazajön látogatóba :)

De a nagy kérdés: amíg ugye a mi generációnk saját magát regisztrálta fel az internetes oldalakra, és mindenki saját akaratából tölti fel a képeket magáról (ami ugye követhető, kereshető, stb...), magáról alakítja ki a képet amit sugározni akar, és ha olyat raktál fel amit nem kéne, magadra vethetsz maximum, addig a mostanában született kisemberek már saját beleegyezésük nélkül (és ez itt a kulcsszó!), kvázi a születésük első pillanatától fogva lekövethetőek a neten. Belegondolt-e valaki abba, hogy a gyermeke jópár év múlva, mikor az egyetemi ösztöndíjra jelentkezik Amerikában, vagy az igazgatói kinevezése előtt áll, és felbukkannak róla olyan fotók amit anyuka töltött fel a fészbúkra, amikor a jóképességű gyermek 3 évesen, a kukacát lóbálva pisili körbe a nappalit épp? Vagy mikor az egyetemi professzorasszonyról megy majd körbe a tanulóifjúság körében a fotó amint az első bilizését produkálja... Ezek alapvetően édes és tényleg vicces pillanatok, aláírom. Viszont nem tudhatod, hogy milven jövőbeli problémát tudsz velük okozni, mert arra befizethetsz, hogy mikor tényleg egy fontos pillanatban bukkannak fel ezek az alapvetően humoros képek, ott és akkor nem lesz egy cseppet sem humoros...
Valamint kompromittáló fotóktól teljesen függetlenül él a második kérdés, ami inkább állítás: hogy egy állásinterjú előtt végig tudják majd nézni a most született emberek életét a neten? Ez a mostanában született generáció nagy problémája lehet, és lesz is. Ez rengeteg további, morális-szociális-erkölcsi-mindenféle kérdéseket is felvet, és 100 további irányba lehet ebből a témából továbbhaladni, továbbgondolva ezt. Én csak elkezdtem ezen gondolkodni, hogy talán ez is egy olyan téma, amit egy szülőnek manapság érdemes lehet végigpörgetni, és komolyan venni egy pici embert is annyira, hogy nem teszed ki annak, hogy miattad kellemetlen élethelyzetbe kerüljön évek múlva. Fogja ő még elég kellemetlen helyzetbe hozni saját magát kamaszként, de azt legalább nem te követted el :D

Persze a megoldást nem tudom, hisz nyilvánvalóan nem az a megoldás, hogy elzárod az internettől és minden modernkori technikától a gyereket, hisz kb 10 évesen ő saját maga fog felregisztrálni valamelyik oldalra, és onnantól kezdve a probléma ugyanaz.

Ti mit gondoltok erről? Hogy kell a mai gyerekeket a közösségi oldalak és egyéb médiumok helyes használatára és értelmezésére tanítani?

Reggeli torna

Naszóval az van, hogy igény, igazi, nagybetűs IGÉNY érkezett egy reggeli tornával kapcsolatos posztra. Szuper ez, és ilyen igényeket mindig nagyon szívesen kielégítek. Szóval a pontos igény a következő volt: egy otthon végezhető 20 percnyi mozgásanyagot adjak, ami minden reggel elvégezhető, otthon egy pici nappaliban.  

Nyilván nem 20 percnyi crossfit gyakorlatra vagy valami vérkomoly dologra gondolunk itt, pláne reggeli torna címén. Nincs amúgy a reggeli edzéssel semmi baj (sőt, én talán kijelenthetem, hogy jobban csípem mint a munka utánit), de itt konkrétan a lelassult keringést és légzést beindító, átmozgató, picit erősítő, nyújtó, néhány gyakorlatos blokkról van szó. Azért azt szeretném leszögezni, hogy a rendszeres testedzésnek csak akkor van eredménye, ha minden nap csinálsz valamit, azaz a rendszeres testmozgás a napi rutinod szerves részét képezi. Persze nem kell minden nap kifulladásig edzeni, de egy átmozgató tornát minden nap végre kell hajtani, és az is legalább 20 perc legyen. A komolyabb eredményekhez viszont jóval több idő kell, legalább hetente 2-3 egyórás edzés. 

Tehát mi az amit reggel tehetünk a testünkért, testmozgás formájában:

Nyújtással kezdjük, nagylevegő, fejkörzések, fejbiccentések oldalra majd előre (hátra óvatosan). Itt egy jó kis link, nem tudom ki csinálta, nem ismerem, viszont azokat a gyakorlatokat mutatja be amikről kb 30 perce gondolkodom hogy hogyan mutassam itt be, hogy fotózzak vagy mit csináljak. Tehát: Reggeli torna - nyújtás

Aki nem akar túl intenzíven mozogni (reggel, meg pláne 20 percben nem is nagyon lehet), annak itt egy szuper videó, egy kis gerincátmozgató torna Almásy Csillával aki egyébként ennek a műfajnak az itthoni nagyasszonya, minden szava arany: Reggeli gerincátmozgató torna  

Én egyébként, személy szerint lehet hogy reggel, 20 percben inkább a nyújtó jellegű, kicsit jógásabb gyakorlatsorra voksolnék az intenzív lábemelgetés helyett, de akinek mégis ilyen igénye lenne, annak íme:

- alapos nyújtás ahogy a fenti linke(ke)n látható

- majd 3 körben végezzük a következő gyakorlatsort:

          - 10 kitörés hátra jobb lábbal

          - 10 kitörés hátra bal lábbal

          - 10 guggolás nagyterpeszben

Mindhárom gyakorlatnál a legfontosabb, hogy térdünk semmiképpen se menjen a lábujjaink vonala elé (nyilván az első lábról van szó a kitöréseknél, és mindkettőről a guggolásnál). Azért hátra végezzük a kitörést, mert így először könnyebb tartani az elől lévő lábat. A kitörés helyes pozíciója a következő:

          

- hanyattfekvésben, felhúzott lábakkal csípőemelés (farizomgyakorlat), 3 körben a következő gyakorlatsor:

          - 10 x mindkét talp a talajon, csípőemelés olyan magasra ahogy csak megy 

          - 10 x bal láb a jobb térden, jobb talp a talajon, csípőemelés 

          - 10 x fordított pozíció, jobb láb bal térden, bal talp a talajon, csípőemelés

Ennek így kell kinéznie:

- hasizom blokk következik, alap-pozíció: hanyattfekvés, kéz a tarkón, felsőtest emel. 2 kör:

          - 10 x térdek felhúzva, lábfejek egymás felé néznek kicsit befele (=nem párhuzamosak a lábfejek). 

          - 10 x talpak egymással szemben, összezárva (térdek ekkor szétnyílnak, a talaj felé)

          - 10 x lábak egyenesen kinyújtva felfele, felsőtest és lábak derékszöget zárnak be

- ezután átfordulunk a hasunkra, és mielőtt még felsőtestre is gyúrnánk kicsit, 2 x 1 perc kitartott statikus hasizomgyakorlat (planking), ami így néz ki:

Nagyon egyszerű, farizom-hasizom megfeszít, tested egyenes, és csak tartod. Közben látod a karodon az órát is. Ha nem megy, legalább 2 x fél perccel indítsunk, és azt tornázzuk fel teljes 1 percekre. 

A legrégebbi és a mai napig legjobb (és legegyszerűbb, all in one) felsőtest erősítő gyakorlat a fekvőtámasz. Tehát befejezésként a feladat: 3 x 10 fekvőtámasz. Akinek megy annak normál, akinek nem, az a könnyített (térdelős) verziót válassza. Természetesen kismillió további felsőtest-erősítő gyakorlat létezik, de a 20 perc az 20 perc :)

Azt hiszem ezek után ismét ránkfér egy pici nyújtás, és már el is telt a 20 perc. Számoljatok majd be, ha szeretnétek akkor további (bonyolított, könnyített, pirosfehérzöld, akármilyen, igény szerinti) gyakorlatokat is leírok, akár videókat is keresek a neten. (csak hát ez visszajelzés nélkül nem megy).

Addig is jó tornázást!

Fogyókúra vagy diéta?

A kérdés még mindig a következő, és még mindig rendszeresen felteszik: FOGYÓKÚRA = DIÉTA ?
A válasz rövid és egyszerű: nem. Ez a két szó a magyar fejekben valamiért még mindig óriás káoszt okoz. Biztos mindenki hallotta már a következő párbeszédet: "Diétázol?" "Igen" "De most miért, nem is vagy kövér!".

A diéta étrendet jelent. Akár egész életre szóló étrendet, ami lehet ezerféle, lehet a te saját kialakított étrended, lehet vegetáriánus, lehet speciális sportolói étrend, de akár lehet betegségek gyógyításához szükséges, pl cukorbetegeknek előírt diéta. A diétákat jellemzően nem pár hétig tartják,hanem évekig, akár élethosszig.

A fogyókúra erősen energiacsökkentett és kalória-valamit tápanyagbevitelt korlátozó ideiglenes, de drasztikus kúrát jelent, de a legnagyobb baromságokat ebben a kategóriában lehet hallani, a juharszirupivástól a káposztaleves-kúráig, a 90 napos szétválasztástól a nullszénhidrát kúráig. Ezeket általában pár hétre kreálják, mert elsősorban nincs ember a földön aki ennél tovább képes ezeket csinálni, másrészről olyan szinten egészségkárosítak, hogy aztán évekbe telik kikupálni a szegény megviselt szervezetet. Ezek a kúrák véleményem szerint a legnagyobb hülyeségek amit ember maga ellen elkövethet. A dohányzás után persze.

Ne fogyókúrázzatok, alakítsatok ki magatoknak egy élhető, vállalható, hosszú távon fenntartható diétát, és éljetek vele. Az az alapötlet, hogy két hétig káposztalét szürcsölget valaki, majd két hét után újra nutellás kaláccsal tömi a fejét éjfélkor, és karcsú marad, egyszerűen felfoghatatlan hogy még mindig reményt ébreszt a fejekben (és hogy engedik őket tucatszámra leírni a magukat nívósnak pozicionáló magazinok). Értsétek meg, hogy nincs olyan opció, hogy egyszer jól lefogysz és utána iszonyú zabálásokat rendezel. Meg hogy "karácsonyig fogyózok, hogy majd leehessem az összes szaloncukrot a fáról". Ezért kell - mi több muszáj - erre időt fordítani, hogy kitapasztald, megtanuld, kikísérletezd hogy mi az, amit szeretsz (ezáltal nem okoz életreszóló szenvedést a betartása), hogyan tudsz ízleteset főzni, hogyan tudsz ezzel együtt élni úgy, hogy nem fehérített cuccokkal meg kemikáliákkal tömöd a búrádat. Vagy ha annyira iszonyú fontos és elfoglalt vagy, legalább keress egy házhozszállítót aki normális kajákat is tart az étlapján, és rendeld meg. Mostanában már elég jókat is lehet találni a piacon, még ételallergiásoknak is van speckó ebédházhozszállító (drsef.hu).

Jegyzemmeg halkan, azért sem mindegy, mert ha nem kezded el a testeddel való foglalkozást, akkor rövid időn belül kényszerpályára állít az élet, és amikor már a kötelező (pl cukorbeteg) diétát KELL tartanod, az nem sétagalopp, hogy finom legyek és nőies. A még súlyosabb betegségekről nem is beszélve. Egyszerűen nem győzöm hangsúlyozni: nincs olyan, hogy nincs időm rá, nincs időm a testemre. Ha van időd kakaós csigát kólával enni útközben, akkor van időt teljes kiőrlésű zsemléből készült szendvicset is enni házi joghurttal pl (lehet már olyat is kapni, készen, pl minden Lipóti pékségben meg egy csomó helyen). NEM kifogás, hogy nincs időm. Sőt továbbmegyek: nincs olyan, hogy nincs időm. Mindenki eszik. Tehát az idő megvan. Figyelmet kell fordítani arra, hogy MIT eszel. Ha erre nincs időd, mire van???

Arról az aprópici tényről már nem is szólok, hogy a diéta mellett a szervezeted beáll az ideális súlyára, mondhatni magától. Persze, nyilván nem két hét alatt, de a hurkák se két hét alatt keletkeztek, meg a tápanyaghiány se két hét alatt alakult ki. Nincs olyan, hogy okosan, tisztán eszel (és iszol!) és kövér maradsz. Nincs olyan, hogy valódi ételeket eszel (hál' Istennek nálunk még lehet olyat kapni, ha kisétálsz a piacra és nem a hipermarket Kínából érkezett zöldségeit veszed meg), és elég vizet iszol, és a tápanyaghiánytól meg konstans dehidratáltságtól fekete karikás marad a szemed alja, vagy nem bírsz kimászni az ágyból reggelente, vagy akár kéthetente elkapsz valamit a buszon. Nyilván nem mindenki akar fogyni, de az életminőség javulása sem elég indok arra, hogy tényleg odafigyelj magadra?

Persze mozogni nem árt mellette, de ez most nem az a téma, mozogni mindig kell, ettől teljesen függetlenül, az embert mozgásra tervezte az evolúció és kész. Erről regényt lehetne írni. De a tény az tény, mozgás nélkül nem megy.

Szóval csak hogy tisztázzuk: én nem fogyúkúrázom. Én diétázom. Így élek. Köszönöm a figyelmet.

Liszt-és cukormentes süti

Jön a tél, meg az ünnepek, és akárki akármit mond, ilyenkor mindenki eszik sütit. Viszont ha nem akarjuk, hogy a család pár napon belük a finomított fehércukortól sokkot kapva pihegjen (a gyerekek meg hiperaktívan pörögjenek), nézzünk körül, hogy mik a lehetőségek, hogy fehérített-termék mentesen finomat adhassunk szeretteink elé. Én tényleg-tényleg nem szeretek sütni. Bármit szívesen megfőzök, de a sütéstől sokkot kapok. Ezért aztán sütési tudományom nagyjából kimerül a muffinokban, meg ebben a rém egyszerű liszt-és cukormentes sütiben. Ráadásul annyira frusztrálnak az előre leírt receptek, hogy még ezt is változtatgatom aktuális kedvemnek, és az itthon lévő alapanyagoknak megfelelően.

Node: ha nincs benne se fehér liszt, se fehér cukor, akkor mi van benne? Zabpehely kérem, zabpehely. Ledarálva, lisztté. Lehet alapból zapbehelylisztet is kapni, de ha berakod a 199 forintos félkilós Lidl-es natúr zabpelyhet a kávédarálóba vagy zöldségaprítóba, ezt a liszt-állagú zabpehelyőrleményt kapod:

Ezzel aztán lehet operálni pont úgy, mint a fehér liszttel, csak éppen semmi köze a fehérített liszthez. Még sűrítéseket is sokszor ezzel csinálom. (nem állítom hogy MINDENRE jó amire a fehér liszt, szóval azért előtte teszteljük)

Tehát mik az alapanyagai a szuperegyszerű csodasütinek. Hát ezek:

Illetve a natúr joghurtot elfelejtettem odarakni, de az is van benne, egy dobozzal. Semmi egyéb nem kell bele csak:
- 30 dkg zabpehely ledarálva (amúgy jó egészben is, akkor kicsit többet kell rágni)
- 5 tojás
- ízlés szerint édesítőszer, méz, stevia, nyírfacukor vagy ki mit preferál, nem túl sok. Természetesen mehet bele méz is, de én diétázom, tehát azt sem eszem, ezért én steviát használok.
- sütőpor
- fahéj, szegfűszeg, vagy akármilyen ízlés szerinti fűszer, citromhéj, narancshéj vagy ami éppen van
- az említett natúr joghurt, és/vagy olaj (én akkor is kókuszzsírt szoktam használni, de ez is opciós)

A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét felverjük pici sóval, nem túl keményre, felesleges erőlködni mert úgyis összekeverjük a végén a kész tésztával. A sárgáját az édesítőanyaggal meg a joghurttal (vagy ízlés szerint pici - kb fél deci - olajjal) elkeverjük, hozzáadagoljuk a száraz hozzávalókat, aztán még fellazítjuk a felvert tojásfehérjével és mehet a sütőbe. Vastagságtól, mindentől függ, de kb fél óra-40 perc kell hozzá (nyilván ha jó nagy tepsire szétteríted akkor kevesebb mintha egy pici tortaformába vastagon rakod).
Na, és itt jön az egyéniség, ízlés, meg az, hogy mi van otthon. Nálunk pl most pár darab szilva, néhány alma figyelt a hűtőben, meg mák is volt. Tehát daráltam még egy kevés mákot is, azt is belekevertem a tésztába, meg jó sok fahéjat, és a süti tetejére daraboltam a szilvát (amennyi volt) meg az almát (hogy ne maradjon a süti tetejének a fele üres). Aztán jól megsütöttem. Így nézett ki félúton:

És közvetlenül a sütőbe rakás előtt:

Ezt lehet aztán variálni, volt, hogy ugyanezt barackkal és házi baracklekvárral csináltam, máskor csak almával, de volt hogy nem a tésztába kevertem a mákot, hanem a tetejére szórtam, és arra raktam rá az összedarabolt szilvát, tehát mákos-szilvás-zabsüti volt. Aztán csináltam kakaóporral-banánnal is, az a banán állaga miatt kicsit puhábbra sikerült, de az íze nagyon jó volt. Illetve pont múlt héten kaptunk gesztenyét, amit megsütöttem a sütőben, csak hát kicsit kiszáradt (mer' béna vagyok), ezért nem tudtuk kiimádkozni a kis gesztenyebeleket gusztusos formában. Szóval késsel kikapargattam, ledaráltam, és azt is belekevertem a tésztába. Nagyjából 2 óra alatt fogyott el az egész.

Arról az aprópici tényről nem is beszélve, hogy egy fillérrel sem drágább mint egy jófajta piskóta, vagy bármilyen sütemény, sőt... megkockáztatom, hogy olcsóbb is. Ezt a tésztát ugyanúgy lehet töltött sütikhez használni, ha tortaformában sütöd, utána kettévágod és megkened lekvárral vagy bármilyen főzött krémmel, vagy leöntöd valami krémmel a tetejét. Nagyjából piskóta-állagú lesz. Nyilván, persze, OKÉ: nem teljesen olyan mint a piskóta, de végülis mitől lenne, tök másból van. Ellenben tényleg finom. Ja: és eláll!

Tehát visszatérve az aktuális sütire: És üldögélt a sütőben kb 175 fokon kb 40 percet:

És tátááááám:

És finom. Próbáljátok ki!

Tessék szépen csendben várakozni, boldogság érkezik a második vágányra....

Egész héten a pénteket várjuk, egész évben a nyarat, és egész életünkben a boldogságot...

Szerintem ez szomorú. Dolgozok már több mint 10 éve egyfolytában, éltem itt-ott pár országban, sok emberrel találkoztam már, sok országból, sokféle környezetben. Dolgoztam hotelben, meg multi(k)nál is sok évet. Na ott például semmi más téma nincs: 

Hétfőn összefutsz valakivel a liftben: "Mi újság?" "Áhh hétfő..." - szenvedő arc, sóhaj 
Kedden: "Hjaj, még csak kedd" - szomorúkutyafej
Szerdán: "Már szerda, még kettőt kell aludni péntekig, az még sok" - sóhaj
Csütörtökön: "Már kispéntek van" - ugyanolyan szenvedő arc, sóhaj
Péntek: "Péntek van, juhé" - nem mintha bármi is jobb lenne, tekintet ugyanolyan meggyötört. 
És mindemellett vasárnap már azon kínlódik, hogy másnap hétfő...

És ez megy körbe-körbe-körbe, heteken-hónapokon-éveken át. Várják a pénteket hétfő reggel 9-től, egyfolytában. Várják a nyarat ha tél van, a telet ha nyár van. Mindig az nem jó, ami van. Nem mintha tehetne bármit is ellene, akkor is lázad, és kínlódik. Ez az élet. Ebből áll. Egy kedves barátnőm mesélte a legutóbbi régibarátnős (=őszintemegmondós, nemjópofizós) sörözés alkalmával, hogy találkozott nemrégiben egy emberrel, aki azt mondta neki, hogy dolgozott egy kis ideig multinál, de hogy "ott olyan szomorú, kiégett emberekkel találkozott csak". Hát én még ezt megfejelném annyival, hogy én leginkább olyanokkal találkoztam mostanában mindenhol. Csak tudnám, mi oka van. Mindig mindenki csak vár, valamire. Mintha ez is egy kifogás lenne arra hogy a MOST miért nem jó. Azért nem jó, mert nincs péntek. Hát ennél blődebb baromságot őszintén sose hallottam még. Komolyan gondolhatják emberek, hogy ők most azért vannak nyomorultul sz*rul mer épp hétfő (keddszerdacsütörtök, télnyár, túlhidegtúlmeleg stb) van? Ezek az emberek akkor sem lennének jól, ha minden nap verőfényes nyári péntek lenne, de komolyan. 

Egy kis pozitív hozzáállás, az kéne ide. Ehelyett sokkal élvezetesebb a kétségbeesésben dagonyázni, és megmagyarázni, hogy miért nem teszünk semmit (nyilván, mert nincs péntek ugye, azért). Nem azt állítom, hogy a pozitív hozzáállás minden gondot megold, de az életminőséget mindenképpen javítja. Ezért felfoghatatlan számomra, hogy sok ember mégcsak megpróbálni sem hajlandó ezt az utat, és siránkozik, nyomorultul érzi magát, elmondja mindenkinek, hogy azok is nyomorultul érezzék magukat, és mikor mindenki kellően fosul van, na akkor jó. És vajon ezek az emberek azért titkon várják, hogy majd egyszer hirtelen, a semmiből jó lesz? Hogy csak majd úgy rájukesik a boldogság egy dobozban, megcímezve? Vagy nem akarják, mer' akkor nem lenne min rinyálni? Vagy - ami valószínűbb - nem is tudják mit akarnak, meg hát változtatni nem kényelmes, és amúgy is az emberek félnek a változástól mint a tűztől. Fene tudja...

Erre már jó ideje rájöttem egyébként, és gyorsan meg is fogalmaztam, hogy olyan életet szeretnék, ahol "nem kell várni a pénteket". Ahol egy novemberi kedden is jól érzem magam. Persze nem  mindig sikerül 100%-ban megvalósítani, ez tény, de elmondhatom, hogy határozott fejlődést értem el, semmi egyébbel, csak a hozzáállással. A környezetemben (=egész világban) tapasztalt frusztrációval persze nem könnyű felvenni a kesztyűt, de ez egy korlátolt hozzáállás, ami megint (és megint ugyanott vagyunk) a kifogáskeresésre épül, arra hogy "úgysem tudok mit tenni, hétfő van, szar napom lesz". Szánalmas hozzáállás ez, és szomorú. Hogy fiatal emberek mellett így mennek el az évek. Ez nem lehet az élet, az én világomban legalábbis nem. 

A nagymamámnak van egy bölcsessége, mindig azt mondja: "Kislányom, két dolog miatt nem érdemes idegeskedni: amit meg tudsz változtatni, és amit nem". Márpedig az én nagymamám tudja, higgyétek el...

Felvágott-biznisz

Felvágottakat és sonkát majdnem minden magyar háztartás fogyaszt. Ezért is kezdeném ezekkel, nagyon-nagyon leegyszerűsítve a témát. Ezzel persze órákon át lehetne foglalkozni, és kisdoktorit lehet belőle írni, de én jobb szeretnék valami egyszerű, de hasznos posztot összehozni a témakörben, észosztás nélkülit, lehetőleg.

Szóval az a szomorú helyzet, hogy szegény párizsinak (nekem az összes felvágott a „párizsi” kategóriába tartozik, attól függetlenül, hogy most zala vagy olasz vagy mittudomén mik vannak még) a köztudatban igen rossz a híre, és igen, a pletyka igaz, abból készül, ami a vágóhídon selejt lenne. A 21. századi élelmiszeripar alaptézise, a mantra amit minden gyáros mormol, hogy "semmit sem dobunk ki", ezért hát tényleg mindent felhasználnak, és az emberek tányérjába tesznek. Hogy mi is van benne, a teljesség igénye nélkül: kb 40% bőrke, 20% ipari szalonna, albumin, néha selejt húsáru, 15–20% szója vagy szójafehérje. (Az ipari szalonna elnevezés a semmire sem jó maradékot jelenti - csak szakkifejezéssel nem hangzik ilyen durván -, az albumin pedig a sertés- és marhavérből kivont fehérje - jóétvágyat.)

Egyébként itthon a Magyar élelmiszer-könyv szabályozza, hogy milyennek kell lennie a hagyományos párizsinak, hogyaszongya: „Homogén metszéslapú, marhahúsból vagy sertéshúsból vagy a kettő keverékéből (lópárizsi esetében lóhúsból), gyártási szalonna alapanyagból, jelleg- és ízkialakító anyagokból esetleg sertés- és marhavágás étkezési melléktermékeiből készült húspépet tartalmazó, nagy (legalább 60 mm) átmérőjű, természetes vagy vízgőzt áteresztő vagy át nem eresztő műbélbe töltött, főzéssel hőkezelt, füstölt vagy füstöletlen, jól szeletelhető húskészítmény. Ízének jellegét a fehérbors adja.” A könyv szerint a végtermék fehérjetartalma legalább 10 százalékos, az összes fehérjén belüli izomfehérje legalább 60%. A víztartalom 71, a zsírtartalom 23, a sótartalom 2,5 százalék lehet. Fix receptúrát tehát nem ír elő a szabályozás, csak a végtermék jellemzőit írja le. Így aztán ez elég sokmindent megenged a gyártóknak. Ezért ha valaki tutira menne, és tudatosan szeretne vásárolni (és táplálkozni ugyebár), sajnos igenis meg kell nézni, mi is van az adott termékben, amit éppen megvásárolni készül. Ez a kimérős húspultokban bajos, ott előre utána kell nézni. Ezt azonban nagyjából senki nem fogja megtenni, erre nagyobb összegben fogadnék is. Tehát marad az előre csomagolt, azokra kötelező ráírni mi van benne. Meg mondjuk nem árt elolvasni sem ezeket, ha már ráírják… J Ilyeneket fogtok találni (én most baromfifelvágottakra és csirkemell készítményekre kerestem rá, az egyszerűség és összehasonlíthatóság kedvéért)

A legalja az összes itthon fellelhető felvágottfélének szerintem az aszpikos csodák. Lássuk csak, ezekben mi van: maradék fehérje, maradék sertésfelvágott, sűrítők, selejtek, algafehérje. Ezek közül, ami további magyarázatra szorulhat: a selejt nem azt jelenti, ehetetlen, a legtöbbször csupán a szépséghibára utal. Az algafehérje az agaragar nevű, máskülönben a laboratóriumokban táptalajként használt moszatféle fehérjéje. Ez az összetételi arány nagyjából azon a szinten van (ez nem aszpikos felvágott „recept”, ez konkrétan az egyik itthoni vezető márka baromfifelvágottja):

  

Ami ennél már egy fokkal jobb, az így fog kinézni (ez ugyanannak a márkának az allergénmentes baromfipárizsi elnevezésű terméke):

A következő lépcsőfok – még mindig ugyanennek a gyártónak – a csirkemellsonkának nevezett terméke, hát nézzétek:

  

Tehát akkor mi is az, ami itthon kapható, középkategóriás, árban is vállalható, és nem utolsósorban ehető. Nagyon egyszerű. Amin már ezt látjátok, azt megvehetitek:

Persze ez sem egy bio-öko-natúrtermék, az tény, van ebben is kémia bőven, de a jelenlegi középkategóriás választékban messze ez viszi a prímet. 

Tapasztalatom szerint ezeket a termékeket jelenleg Magyarországon a Lidl és Aldi áruházakban lehet beszerezni. Amúgy is azon a véleményen vagyok (nem, nem kapok részesedést egyiktől sem), hogy a hazai élelmiszerpiac jelenleg legvállalhatóbb minőségű termékeit ezekben a láncokban lehet megvenni, és ami nagyon fontos: reális áron. Sőt, ezekben a láncokban kapható húskészítményeknél még a párizsi nevezetűben is 80% fölötti a hústartalom. Menjetek, nézzétek csak meg. Megéri kicsit elolvasgatni a címkéket pár alkalommal, utána már tudni fogjátok, melyikért nyúljatok a nagy rohanásban. 

Csak egy komment

Az előző bejegyzésre reagálva kaptam egy jópár kommentet, meg privát üzenetet. Úgy tűnik, hogy sokaknak van mondanivalója a témában, ez jó. Még jobb, hogy egyet is értettetek velem, hogy márpedig igenis muszáj az ember lányának (és persze fiának) a testére is időt szánni, mégha gyereke is van. Volt, aki még csak gondolatban ért egyet, de az írta, most összeszedi magát és ledobja az eddigi kifogásait. Egy ismerős apuka (!!!) pedig következőt írta, amit most (az ő engedélyével) bemásolnék: 

"Megszületett a gyerek, úgy alakult, hogy nekem kellett éjjelenként felkelni hozzá. Szóval 13 hónapom úgy telt, hogy éjjel átlagban két ébredés, etetés, altatás, reggel ébredés, 45 perc szobabicaj (24 c. sorozat 1-1 részének megtekintése közben) meló, délután maszek meló+kis gyerekezés, gyerek elalvás után edzés, kb 8tól 9ig. Tavasszal lenyomtam 100 fekvőtámaszt, futottam 10 km-t és lépcsőztem 100 emeletet. Ez afféle baráti körben divatos triatlon volt.

Senki se mondja, hogy nincs ideje a gyerek mellett edzeni."

Nem én szeretném kommentálni, bár én is tudnám, de kíváncsi vagyok, ki mit gondol erről?

Időfaktor, kifogásgyár

Ez előző poszt óta kaptam jópár visszajelzést, leginkább az utolsó pár mondatra vonatkozóan, vagyis pontosan ezekre: 

"Ha nincs a saját, véges életedre időd, mire van? Mi az, ami elég értékes ahhoz, hogy legyen rá időd?"

Volt, aki azt mondta, hogy ha ő mondjuk gyerekes anyuka volna, ő ezt nem szeretné olvasni, mert ez olyan szemrehányó. Nem vagyok kisgyerekes anyuka, illetve semmilyen gyerekes anyuka sem vagyok, ezért aztán nem tudhatom, ez tény... 

Nyilvánvaló, hogy a gyerekes szülők szabadideje erősen korlátozott. Ezt nem is vitatja senki. És hogy "egy kisgyerekes anyuka nem tud órákig távol maradni, és tornázni meg szaunázgatni kényelmesen". Ezt sem vitatom. Csak azt nem értem, miért asszociál egy csomó ember rögtön erre? Hogyha az "időd van magadra" szókombinációt meghallják, rögtön jön a támadás (mint legjobb védekezés), hogy "de nekem nincs időm órákat tornázgatni" meg "nincs időm órákat ülni a fodrásznál". Meg a szokásos, unásig ismételgetett kifogások, hogyaszongya „én ilyen vagyok, szülés után mindenki elhízik, ez így van és nem lehet ellene tenni, már túl öreg vagyok, még túl fiatal vagyok, nem is olyan rossz ez a helyzet, itt már nincs mit tenni, ez egyszerűen lehetetlen, vastag a csontom, majd ha több időm lesz…” Miért? Nem értem. 

  Az ember saját magával való törődés az én szememben messze nem ezt jelenti. Én úgy hiszem, hogy nem kényeztetés, sokkal inkább létszükséglet az önmagadra szánt idő és figyelem. Szerintem nem lehet valaki hosszútávon az élet oly sok – a 21. században elvárt - területén sikeres, boldog ember, anélkül, hogy a saját szükségleteit ki ne elégítené. Pici dolgok ezek, messze nem órákig tartó fodrászkodásról van szó, sokkal inkább a minőségi ételről, pár oldalról egy jó könyvből, vacsoráról kettesben a pároddal mondjuk havonta egyszer, a régi barátnők megtartásáról, akikkel pelenkákon kívül is van élet, ilyesmik… persze szorosan ide tartozik a saját tested ápolása és karbantartása is, hisz végeredményben mindenki abban él,és amikor már rég kirepültek a gyerekek, te még mindig ugyanabban a testben fogsz élni. Mégis olyan kevés törődést kap. Én mélyen hiszek abban, hogy ezeket valahogyan meg lehet valósítani. Lehet, hogy logisztikába kerül, de biztos vagyok benne, hogy lehetséges. Hisz - saját tapasztalatok híján az ismerőseim között - olyan sok jó példát is látok manapság. Látok kismamát pár hetes babával a csajokkal leugrani este egy órára fürdetés után. Persze a lányok nyilván bevállalják ilyenkor, hogy az adott anyuka házától egy sarokra lévő helyre ülnek be, és apuka meg bevállalja, hogy őrzi a bébifigyelőt másfél órára mikor már alszik a bébi, de mivel tudják mennyit számít ez anyukának, ezt az "óriási" szívességet megteszik neki. Látok ezenfelül anyukákat babakocsival sétálni, neadjisten kocogni. Látok szülőket játszótéren a gyerekkel futkározni. Látok anyukákat padon ülve könyvet olvasni, babakocsiban alvó picivel. Sőt, látok anyukákat együtt kávézni, szintén babakocsival. Ez mind az „önmagadra szánt idő” témakörébe tartozik az én meglátásomban.

Persze mindig MINDENT meg lehet magyarázni. Hogy sokáig dolgozik a férj. Meg hogy távol van a nagymama. Meg hogy nincs pénz egy óra bébiszitterre. A közeli anyukákat meg nem kedveljük annyira, hogy rájuk bízzuk szemünk fényét. Hogy amit a gyerek meghagy azt KÖTELEZŐ mindig megenni, ez a törvény. Mindent meg lehet magyarázni, szerintem én el se tudom képzelni azoknak a magyarázatoknak a sokszínűségét, amit az anyukáktól kapnék erre. Nyilván arra is van teljesen logikus magyarázat, hogy miért muszáj a játszótéren a padon ülve a többi anyukával nonstop svédasztalként ropogtatni-iszogatni, amíg a gyermek játszik. A dohányzásról szót sem ejtek, konkrétan bottal verném a dohányzó anyukákat, felfoghatatlan agymenés számomra a dohányzás amúgy is, pláne ilyen helyzetben…

Ez persze nem csak az anyukákra igaz. Elképesztően széles a magyarázatok skálája, ha meg kell magyarázni valamit miért NEM csinálunk. A kifogás, bármilyen drasztikusan hangzik, a hazugság egy formája. Amikor ugyanis kifogásokat gyártunk azt jellemzően tudatosan tesszük, tisztában vagyunk, hogy mit akarunk elérni, vagy éppen elkerülni vele. Persze előfordulhat, hogy igaznak tartjuk a saját verziónkat, mi több, eljutunk odáig, hogy magunk is elhisszük. Nagyobb összegben mernék fogadni arra, hogyha ha megkérném ezeket a kifogásgyáros embereket, hogy írják össze, hogy az elmúlt időszakban konkrétan mit tettek a céljuk elérése érdekében, egy igen szerény listát kapnék.

Hogyan lehet ezen segíteni? Megteszem, ami tőlem telik: a jövőben olyan posztokat (is) szeretnék összehozni, amelyben segítséget szeretnék nyújtani a kifogások széles skálájának kiküszöbölésére. Én magam is utálok órákat tölteni a konyhában, ezért aztán csakis olyan ételeket vagyok hajlandó elkészíteni, amelyek egyetlen edényben/tepsiben/tálban elkészíthetőek VAGY 45 percen belül kész vannak. Nincs más opció. Ezenfelül imádok enni. Tehát ezeknek az ételeknek finomaknak is kell lenniük. De egészségesen is szeretnék élni. Tehát kísérletezek. Mivel tudom helyettesíteni a lisztet? A cukrot?... én ezeket mind alkalmazom. Több mint 6 hónapja nincs itthon se cukor, se liszt. Ha akarnám, sem tudnám őket használni. És a háztartás nélkülük is működik, a főzés zavartalan, jelentem. El is fogom mondani hogyan, becsszó. Én magam is sportolok, és hát igen, van, hogy mást már nem tudok csinálni munka után, csak melóból edzés és utána haza. De ez van. Valamit valamiért. Cserébe zseniálisan tudom a tennivalóimat logisztikázni J El tudom mondani miért azokat az alapanyagokat veszem, amiket a kosárba teszek, tudatosan vásárolok ezt magabiztosan kijelenthetem. És nem, nem vagyok hajlandó elhinni, hogy azért mert valaki anyuka, nincs ideje normális táplálékot enni, ha úgyis elmegy a boltba akkor megveheti a normális ételt a cukros sz*rok helyett, ez egyszerűen nem kifogás. Nyilvánvaló és tökéletesen elfogadom, és lehetséges, hogy nincs ideje egy anyukának erobikórára járni pl, főleg ha nincs segítsége. De nem fogadom el azt, hogy ezért aztán a padon kell tömnie magában a kukoricapufit, „gyereksétáltatás” címszóval. Nem akarok én megmondóember lenni, Isten őrizz, van abból már elég széles e világon. Szeretnék inkább apró, praktikus tanácsokkal segíteni azoknak, akik talán akarják is a változást, de tényleg nem tudják hogyan. Nemcsak anyukáknak, igazából nem tudom miért maradtam rajta ezen az anyuka-témán. Nyilván a saját hatásom alá kerültem J Lényeg, hogy minden pici változás számít. Segíthetek?

Megéri.... megérte?

Nagyon nehéz téma ez. Úgy élni, hogy ha visszanézel majd, azt lásd, hogy megérte. Honnan lehet előre tudni? Hogyan kell kivitelezni? Mindenki ezt keresi, örök kérdés. Hogy élj, hogy megérje? Megéri napi 12 órákat dolgozni egy multinak, ahol sosem fogsz számítani, kettő perc alatt leépítenek ha úgy változik a világgazdaság? Vagy megéri inkább a vállalkozni és a sajátodért küzdeni napi 24 órát? Megéri szerényebben élni, de minden este mesét olvasni a gyerekednek, vagy inkább dadára bízni és esténként üzletfelekkel parolázni, és arra fogni, hogy "azért csinálom, hogy ne legyen a gyerekeimnek anyagi problémája az életben."? Megéri tisztességesnek lenni, és csöndben maradni? Vagy az éri meg, ha kiállsz magadért, és minden lehetséges kiskaput megtalálsz (vagy a könyvelőd)? Megéri felmondani, és elmenni szörfoktatónak Mexikóba? Manapság már mindent lehet. Igenis lehetsz szörfoktató Mexikóban (egy ismerősöm ismerőse konkrétan ezt csinálta, azért merem leírni), ha megéri neked itthagyni a biztosnak tűnő multimelódat és nekivágni. Sosem tudhatod mi lesz belőle.

"Az, aki felugrik az égbe, nagyot zuhanhat. De lehet, hogy repülni fog." (Lauren Oliver). 

De a kérdés megint ugyanaz: megéri? Fogsz belőle tanulni, ha mégsem jön össze? Óriási kérdések ezek, amire nagy valószínűséggel soha senki nem fogja tudni megadni a választ előre. Érdemes az öregekkel beszélgetni, hidd el, sokat tudnak amit te még nem. Bár régen egyszerűbb volt a döntés, megmondták mit kell és mit tilos, manapság mindent szabad, mehetsz és megvalósíthatod önmagad, ha elbuksz akkor "te akartad", és állj föl mert rinyálni ciki. Manapság mindenki erős, mindenki kemény, határ a csillagos ég, és you can do it! Élhetsz külföldön, hogy megtapasztald mivanott. Ha nem tetszik, következmény nélkül hazajöhetsz. Szexelhetsz agybafőbe, kipróbálhatsz olyan dolgokat amiről a nagyszüleid nem is hallottak (a szülők inkább lapítsanak, ők a hippikorszakban éltek, ne magyarázzanak, hogy "bezzeg az én időmben" :) )
Ha visszagondolsz az utóbbi egy évedre, boldog voltál? Igen? Nem? Miért nem? Mert energiát fektetsz valamibe, hülyére dolgozod magad, amitől azt reméled hogy a jövőben hasznodra lesz? És ha holnap elüt a villamos? Megérte?

Emberek ilyeneket mondanak, hogy "nincs párom mert nincs rá időm" vagy "nem járok haza a szüleimhez csak félévente, mert nincs rá időm" vagy akár ide tartozhat is a "nem sportolok semmit, mert nincs rá időm" - hja persze mert olyan marha fontos ember vagy, hogy kiskosztümben / öltönyben ülsz egy irodában és exceleket tologatsz valami másik kontinensen lévő másik öltönyösnek, és van egy névjegykártyád amin rajta van az a szó hogy "manager". Ha ilyenek vannak mellette hogy "project" vagy "analyst" akkor meg még menőbb vagy. De most komolyan... EZ éri meg? A mai embereknek fogalmuk sincs mivan, azt se tudják ők mit akarnak, ezért aztán egymástól átvett hülyeségekben kezdenek hinni (ami ráadásul olyan mint a népmese és mindenkinek a fejében torzul egy kicsit), és komoly arccal magyarázzák egymásnak a céges konyhában.

Te mikor voltál utoljára csöndben? Te tudod mit akarsz? Hogyan szeretnél élni? Kiskosztüm és menő autó, vagy sok gyerek, kutya, kiskert? Ne rugaszkodjunk el a talajtól, nyilván sokakat tenne boldoggá a filmsztár-élet (bár szerintem csak addig, amíg nem ismered milyen is az), de maradjunk a Földön. Mi tenne boldoggá? Valaha, gondolkodtál már ezen? Ha igen, tettél már bármit is ezügyben, vagy csak keresed a kifogásokat? A felnőtt életben a "nincs rá időm" ugyanaz mint gyerekkorban a "kutya megette a házimat". Ha nincs a saját, véges életedre időd, mire van? Mi az, ami elég értékes ahhoz, hogy legyen rá időd?

Fiatalok vagyunk még, de ha most jönne az a végső villamos, mit mondanál, eddig megérte???

Nincs titok

Most jól megmondom a titkot. Nincs titok. És mindenki tudja hogy nincs titok, mégis mindenki megkérdezi. Ha valaki lefogy: "hogyan csináltad?" - soha, soha, SOHA senki nem mondott még olyat hogy "hja kérlek, zabáltam mint az állat, feküdtem a fotelben, de bevettem a csodálatos Zsírevőtabletta2000-et és ezért 3 éve folyamatosan úgy nézek ki mint egy olimpikon úszó". A válasz mindig ugyanaz, a forgatókönyv előre megírható: ha gyorsan fogyott, gyorsan szedi vissza. Ha koplal, egy idő után megáll a fogyás, ellenben a haja elkezd hullani (női rémálom 2.0). Ha koplal és még intenzíven sportol is mellette, egy idő után össze fog esni valahol. Ha azért valamennyit eszeget, de meg sem mozdul mellette, az izmai (is) leépülnek - nyilván egy idő után a zsír is, de hát ilyen áron minek - és hiába fogyott le, annyi ereje lesz mint egy kecskebékának februárban. Ha bogyókban hisz és zabál mellette, a bogyógyártó jól meggazdagodik. Ellenben ha okosan eszik, sportol mellette, hosszantartó eredményt, fitt, pirospozsgás, harmonikus embert fogunk látni. Ez mindig így van. Kivétel nélkül. Mindig ez történik. (jegyzemmeg halkan, hogy pl kishazánk oly népszerű fitneszházaspárja is ebből lett csilliárdos, hogy leírták megszámlálhatatlanszor a könyvükben hogy "ne egyél dél után kenyeret, pahaszt!"- amit már nagyanyáink is tudtak. Ezt elnevezték az ő kis módszerüknek és tömeghisztéria követi azóta is őket bárhol is haknizzanak az országban) És ezt mindenki tudja, tudják hogy így kéne, tudják hogy így jó, csak döbbenetesen nem akarják megcsinálni. Persze van az a társadalmi réteg, amely még mindig ostoba. Ezt azért mondom mert nem tudok másnak nevezni egy olyan szülőpárt, akik kóla ízű üdítőitalt és előre csomagolt tartós cukroskalácsot vásárol az épp növésben lévő - már amúgy is túlsúlyos - gyermekének. A közeli bevásárlóegységben ahova járok van egy család akit rendszeresen látok. Kövér anyuka kövér apuka, kövér gyerek, de a gyerek a bolt bejáratánál kirakott péksüteményt már a boltban tolja magába. A kocsi tartalma általában kóla-vagy narancs ízű üdítőital, fehérkenyér, májkrém, cukros puding, előre gyártott jegeskávé ízű lónyál, némi csipsz, ja meg a fagyasztóból pizza vagy nudli. Oszt jónapot. Se egy natúr tejtermék, se egy darab zöldség (még egy megveszekedett nyomorult koktélparadicsom se), SEMMI. Azért tudom ilyen pontosan mert kb mindig ez van a kocsiban. Félreértés ne essék, nem a túlsúlyos vagy nagyobb darab embereket kívánom savazni. Mégcsak nem is gyereknevelési tippeket kívánok adni (ja, főleg hogy gyerekem sincs). Sőt, nem is nyilvánítok véleményt. Mindenki véleményezze ezt, ahogy akarja.

Ja, de a lényeg. Hogy ez a család láthatóan nem jómódú. A múltkor pontosan előttem álltak, így hallottam a kocsijuk tartalmának a végösszegét. Több volt, mint az én kocsimé, amiben teljes kiőrlésű kenyér, káposzta, alma, paradicsom, paprika, cserepes bazsalikom, barack, darált pulyka, rizs, csirkemellsonka, sovány túró, natúr joghurt és egy üveg száraz vörösbor volt. Ezek után végképp nem értem mi vezeti azokat az embereket akik sz*rt vesznek jó drágán, és még meg is eszik.

A fentiek okán, szeretném a jövőben megmutatni, hogy az emberi szervezetnek egészséges, normális táplálék (semmi extremitás, semmi divathóbort, semmi vegánkoszt, egyszerű, sima, magyar ember számára kivitelezhető étrend) NEM drágább, és NEM macerásabb, mint a fehérített finomított cukros termékek. Nem kell mandulalisztet vásárolni kilónként kétezerér', sem organikus kókuszvizet szürcsölgetni napi hat litert. Csak egy kicsit vegyük elő a józan eszünket és higgyük el azt, amit már olyan sokan leírtak, elmondtak, elénekeltek, kiplakátoltak, hogy AZ VAGY, AMIT MEGESZEL, és hogy a TESTED AZ EGYETLEN HELY A FÖLDÖN, AHOL ÉLHETSZ. Vigyázzatok rá!

Kezdjük az alapoktól: a világ két legegyszerűbb receptje

Szoktam beszélgetni emberekkel, mint minden rendes nőtársam, és hát bizony nagyon sokszor kapok olyan kérdéseket, hogy magam sem hiszem el. Sokan tudják rólam, hogy - a manapság egyébként újra (joggal!) felfedezett - egészséges, emberi szervezetnek kedvező táplálkozás és életmód híve vagyok, ezért aztán kérdeznek tőlem. Már akit érdekel. Szerencsére úgy látom egyre többen vannak ilyenek. Vannak a semlegesek, meg vannak a radikálisok, akik meg - marha vicces amúgy - olyanokat csinálnak, hogy meglóbálnak előttem egy üveg kólát hogy "Nem kérsz?"... tényleg nem tudom mit remélnek az ilyen akcióktól, hogy dühbe gurulok és látványosan kitörök, vagy mit? Na mindegy, ők tudják, én senkit nem fogok győzködni, felnőtt emberek. Naszóval. Vannak akik érdeklődnek. Őket szeretjük :) Ettől függetlenül úgy látom, hogy sok embernél még mindig nagy a sötétség. Ez azért is furcsa mert az internet rogyásig van receptekkel, okosnál okosabb ötletekkel, és tízezerszámra találhatóak fitness-és életmód blogok is. Ez itt most a tízezer-hatvanadik körülbelül, csak hogy egy kis öniróniát is gyakoroljak :) Tehát, sötétség, az van néha. Példát is mondjak? Pár napja történt, mikor említettem valakinek (kétgyerekes családanya), hogy ilyenkor ősszel gyümöcspréssel szoktam mindenféle leveket csinálni a piacon vásárolt, - lehetőleg termelőtől, néniktől-bácsiktól vásárolt - termékekből. Gyümölcs, zöldség, mindenféle. Azonfelül hogy ezek a préselt levek tényleg, komolyan nagyon finomak, így a hideg idő beköszöntével a szervezet is meghálálja az ilyen törődést. Namost, azt hinné az ember hogy a gyümölcslé készítésének módja egyértelmű, de nem. Olyan kérdések záporoztak ettől a negyvenes hölgytől is a minap, hogy magam sem hittem el. Hogyaszongya: "megtisztítod a zöldséget előtte?" - nem, a húslevesbe is földesen szoktam belerakni... Nade nem gúnyolódok, inkább leírom ide most a világ két legegyszerűbb receptjét (a jégkocka után). Tehát, következzen a házilag préselt gyümölcs-és zöldséglé, valamint a házi gyümölcsjoghurt (UGYE SENKI NEM VESZ CUKROZOTT BOLTI GYÜMÖLCSJOGHURTOT, SOHASEDENEM MÁR???) receptjét.
Következzenek az alapok: szerintem a háztartások nagy részének van otthon gyümölcsprése, csak nem használja. Nézzünk szét a kamrában, majdnem biztos hogy kaptunk annó valamelyik rokontól valami jeles ünnepre. Ha mégsem, megéri beruházni egyre, a mienk kb 10ezer forint volt (még márkás is!) és évek óta egyfolytában használom.

Házi préselt gyönyörűség: vegyünk a piacon bármilyen zöldséget és gyümölcsöt amit szeretünk, és vehetünk hozzá egy olyat amit nem (ilyen pl sokaknak a zeller, vagy cékla) Ez azért kell mert így a nemszeretem dolgot is okosan el tudjuk rejteni, nem is érezzük az ízét. De ha nem, hát nem. Nézzünk szét mi van otthon, tisztítsuk meg, daraboljuk fel akkora darabokra hogy beleférjek a gyümölcsprés adagolónyílásán. Nagyjából így fog kinézni ebben az állapotban:

Igen, én a félbehagyott, lereszelt héjú citromot is belerakom, mielőtt kőkeményre száradna. Ezután szépen belerakjuk őket a présbe, és ilyen gyönyörű levet fogunk kapni:

Az igazság az, hogy utálok céklát hámozni, mindent összefog, rá kell készülnöm. Ilyen helyzetekre van itthon egy üveg natúr céklalé, ami kb novembertől-márciusig előkelő helyet foglal el a heti bevásárlólistán. Rengeteg fajta van, nincs egy bevált márka, csak arra vigyázzunk hogy ne legyen hülyére ízesítve meg cukrozva. Árkategóriában is széles a skála, én most pont ezt vettem (asszem akciós volt, azért):

És a végeredmény:

Hát ennyi. Nyilván nem lehet ezzel szórakozni minden reggel, de hétvégéken legalábbis megéri megcsinálni. Nem vesz el több időt, mint az ebédhez való zöldség előkészítése. Valamint tapasztalatom szerint 2-3 napig eláll a hűtőben, lehetőleg ilyen üveg anyagú tárolóban mint pl ez a fenti céklalés üveg. Nyilván szét fog válni mert igazi gyümölcsből van, és le fog ülni az aljára a sűreje, de ezt egy összerázással nagyon gyorsan orvosolhatjuk :) Aki pedig a mosogatásra fogná, hogy nem készít ilyet, csak mondom, hogy a gyümölcscentrifuga elöblítése gyerekjáték, nem zsíros semmi benne, a csap alá tartod és kész. Egészségünkre.

A másik recept ami a világ legegyszerűbb dolga, a gyümölcsjoghurt. Én nyáron friss, télen fagyasztott gyümölccsel operálok. A házi gyümölcsjoghurt összetevői a következők:

Szoktam almás-fahéjas-mézes verziót is csinálni télvíz idején, de aszalt gyümölccsel is próbáltam már. Valóban, több időt vesz igénybe mint a bolti cukrozott sz*r (elnézést, de nem tudok rá más szót) tetejéről a fólia letépése, de szerintem a mai ember rettenetes egészségi állapotának pont a lustasága az egyik oka. Tehát az elkészítés a következő. Aki szívesen mosogat az a fenti összetevőket a kívánt arányban rakja egy turmixba, turmixolja össze és kész. Így lehet a gyümölcsöt még fagyasztott állapotban is turmixolni, amitől hihetetlen jó állagú, hideg, sorbet-féle dolgot is elő lehet állítani. Aki nem turmixozna, az várja meg míg kiolvad a gyümölcs, pépesítse villával, édesítse ahogy és amennyire akarja, és ha még mosogatni sem akar, akkor a joghurt tetejére kanalazza és kavarja bele.

Ui: időhiány nem kifogás, este vegye ki mindenki a gyümölcsöt, reggelre pont kiolvad. ;)

Éljen a természetes alapanyagokkal való táplálkozás.