Felvágottakat és sonkát majdnem minden magyar háztartás
fogyaszt. Ezért is kezdeném ezekkel, nagyon-nagyon leegyszerűsítve a témát.
Ezzel persze órákon át lehetne foglalkozni, és kisdoktorit lehet belőle írni,
de én jobb szeretnék valami egyszerű, de hasznos posztot összehozni a
témakörben, észosztás nélkülit, lehetőleg.
Szóval az a szomorú helyzet, hogy szegény párizsinak (nekem
az összes felvágott a „párizsi” kategóriába tartozik, attól függetlenül, hogy
most zala vagy olasz vagy mittudomén mik vannak még) a köztudatban igen rossz a
híre, és igen, a pletyka igaz, abból készül, ami a vágóhídon selejt lenne. A 21. századi élelmiszeripar alaptézise, a mantra amit minden gyáros mormol, hogy "semmit sem dobunk ki", ezért hát tényleg mindent felhasználnak, és az emberek tányérjába tesznek. Hogy
mi is van benne, a teljesség igénye nélkül: kb 40% bőrke, 20% ipari szalonna, albumin, néha selejt húsáru, 15–20% szója vagy
szójafehérje. (Az ipari szalonna elnevezés a semmire sem jó maradékot jelenti - csak szakkifejezéssel nem hangzik ilyen durván -, az albumin pedig a sertés- és marhavérből kivont
fehérje - jóétvágyat.)
Egyébként itthon a Magyar élelmiszer-könyv szabályozza,
hogy milyennek kell lennie a hagyományos párizsinak, hogyaszongya: „Homogén
metszéslapú, marhahúsból vagy sertéshúsból vagy a kettő keverékéből (lópárizsi
esetében lóhúsból), gyártási szalonna alapanyagból, jelleg- és ízkialakító
anyagokból esetleg sertés- és marhavágás étkezési melléktermékeiből készült
húspépet tartalmazó, nagy (legalább 60 mm) átmérőjű, természetes vagy vízgőzt
áteresztő vagy át nem eresztő műbélbe töltött, főzéssel hőkezelt, füstölt vagy
füstöletlen, jól szeletelhető húskészítmény. Ízének jellegét a fehérbors adja.”
A könyv szerint a végtermék fehérjetartalma legalább 10 százalékos, az összes
fehérjén belüli izomfehérje legalább 60%. A víztartalom 71, a
zsírtartalom 23, a sótartalom 2,5 százalék lehet. Fix receptúrát tehát nem ír
elő a szabályozás, csak a végtermék jellemzőit írja le. Így aztán ez
elég sokmindent megenged a gyártóknak. Ezért ha valaki tutira menne, és tudatosan
szeretne vásárolni (és táplálkozni ugyebár), sajnos igenis meg kell nézni, mi
is van az adott termékben, amit éppen megvásárolni készül. Ez a kimérős
húspultokban bajos, ott előre utána kell nézni. Ezt azonban nagyjából senki nem
fogja megtenni, erre nagyobb összegben fogadnék is. Tehát marad az előre
csomagolt, azokra kötelező ráírni mi van benne. Meg mondjuk nem árt elolvasni
sem ezeket, ha már ráírják… J Ilyeneket
fogtok találni (én most baromfifelvágottakra és csirkemell készítményekre
kerestem rá, az egyszerűség és összehasonlíthatóság kedvéért)
A legalja az összes itthon fellelhető felvágottfélének
szerintem az aszpikos csodák. Lássuk csak, ezekben mi van: maradék fehérje,
maradék sertésfelvágott, sűrítők, selejtek, algafehérje. Ezek közül, ami
további magyarázatra szorulhat: a selejt nem azt jelenti, ehetetlen, a legtöbbször
csupán a szépséghibára utal. Az algafehérje az agaragar nevű, máskülönben a
laboratóriumokban táptalajként használt moszatféle fehérjéje. Ez az összetételi
arány nagyjából azon a szinten van (ez nem aszpikos felvágott „recept”, ez
konkrétan az egyik itthoni vezető márka baromfifelvágottja):
Ami ennél már egy fokkal jobb, az így fog kinézni (ez
ugyanannak a márkának az allergénmentes baromfipárizsi elnevezésű terméke):
A következő lépcsőfok – még mindig ugyanennek a gyártónak
– a csirkemellsonkának nevezett terméke, hát nézzétek:
Tehát akkor mi is az, ami itthon kapható,
középkategóriás, árban is vállalható, és nem utolsósorban ehető. Nagyon
egyszerű. Amin már ezt látjátok, azt megvehetitek:
Persze ez sem egy bio-öko-natúrtermék, az tény, van ebben is kémia bőven, de a jelenlegi középkategóriás választékban messze ez viszi a prímet.
Tapasztalatom szerint ezeket a termékeket jelenleg
Magyarországon a Lidl és Aldi áruházakban lehet beszerezni. Amúgy is azon a
véleményen vagyok (nem, nem kapok részesedést egyiktől sem), hogy a hazai
élelmiszerpiac jelenleg legvállalhatóbb minőségű termékeit ezekben a láncokban
lehet megvenni, és ami nagyon fontos: reális áron. Sőt, ezekben a láncokban kapható
húskészítményeknél még a párizsi nevezetűben is 80% fölötti a hústartalom.
Menjetek, nézzétek csak meg. Megéri kicsit elolvasgatni a címkéket pár alkalommal,
utána már tudni fogjátok, melyikért nyúljatok a nagy rohanásban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése