Megéri.... megérte?

Nagyon nehéz téma ez. Úgy élni, hogy ha visszanézel majd, azt lásd, hogy megérte. Honnan lehet előre tudni? Hogyan kell kivitelezni? Mindenki ezt keresi, örök kérdés. Hogy élj, hogy megérje? Megéri napi 12 órákat dolgozni egy multinak, ahol sosem fogsz számítani, kettő perc alatt leépítenek ha úgy változik a világgazdaság? Vagy megéri inkább a vállalkozni és a sajátodért küzdeni napi 24 órát? Megéri szerényebben élni, de minden este mesét olvasni a gyerekednek, vagy inkább dadára bízni és esténként üzletfelekkel parolázni, és arra fogni, hogy "azért csinálom, hogy ne legyen a gyerekeimnek anyagi problémája az életben."? Megéri tisztességesnek lenni, és csöndben maradni? Vagy az éri meg, ha kiállsz magadért, és minden lehetséges kiskaput megtalálsz (vagy a könyvelőd)? Megéri felmondani, és elmenni szörfoktatónak Mexikóba? Manapság már mindent lehet. Igenis lehetsz szörfoktató Mexikóban (egy ismerősöm ismerőse konkrétan ezt csinálta, azért merem leírni), ha megéri neked itthagyni a biztosnak tűnő multimelódat és nekivágni. Sosem tudhatod mi lesz belőle.

"Az, aki felugrik az égbe, nagyot zuhanhat. De lehet, hogy repülni fog." (Lauren Oliver). 

De a kérdés megint ugyanaz: megéri? Fogsz belőle tanulni, ha mégsem jön össze? Óriási kérdések ezek, amire nagy valószínűséggel soha senki nem fogja tudni megadni a választ előre. Érdemes az öregekkel beszélgetni, hidd el, sokat tudnak amit te még nem. Bár régen egyszerűbb volt a döntés, megmondták mit kell és mit tilos, manapság mindent szabad, mehetsz és megvalósíthatod önmagad, ha elbuksz akkor "te akartad", és állj föl mert rinyálni ciki. Manapság mindenki erős, mindenki kemény, határ a csillagos ég, és you can do it! Élhetsz külföldön, hogy megtapasztald mivanott. Ha nem tetszik, következmény nélkül hazajöhetsz. Szexelhetsz agybafőbe, kipróbálhatsz olyan dolgokat amiről a nagyszüleid nem is hallottak (a szülők inkább lapítsanak, ők a hippikorszakban éltek, ne magyarázzanak, hogy "bezzeg az én időmben" :) )
Ha visszagondolsz az utóbbi egy évedre, boldog voltál? Igen? Nem? Miért nem? Mert energiát fektetsz valamibe, hülyére dolgozod magad, amitől azt reméled hogy a jövőben hasznodra lesz? És ha holnap elüt a villamos? Megérte?

Emberek ilyeneket mondanak, hogy "nincs párom mert nincs rá időm" vagy "nem járok haza a szüleimhez csak félévente, mert nincs rá időm" vagy akár ide tartozhat is a "nem sportolok semmit, mert nincs rá időm" - hja persze mert olyan marha fontos ember vagy, hogy kiskosztümben / öltönyben ülsz egy irodában és exceleket tologatsz valami másik kontinensen lévő másik öltönyösnek, és van egy névjegykártyád amin rajta van az a szó hogy "manager". Ha ilyenek vannak mellette hogy "project" vagy "analyst" akkor meg még menőbb vagy. De most komolyan... EZ éri meg? A mai embereknek fogalmuk sincs mivan, azt se tudják ők mit akarnak, ezért aztán egymástól átvett hülyeségekben kezdenek hinni (ami ráadásul olyan mint a népmese és mindenkinek a fejében torzul egy kicsit), és komoly arccal magyarázzák egymásnak a céges konyhában.

Te mikor voltál utoljára csöndben? Te tudod mit akarsz? Hogyan szeretnél élni? Kiskosztüm és menő autó, vagy sok gyerek, kutya, kiskert? Ne rugaszkodjunk el a talajtól, nyilván sokakat tenne boldoggá a filmsztár-élet (bár szerintem csak addig, amíg nem ismered milyen is az), de maradjunk a Földön. Mi tenne boldoggá? Valaha, gondolkodtál már ezen? Ha igen, tettél már bármit is ezügyben, vagy csak keresed a kifogásokat? A felnőtt életben a "nincs rá időm" ugyanaz mint gyerekkorban a "kutya megette a házimat". Ha nincs a saját, véges életedre időd, mire van? Mi az, ami elég értékes ahhoz, hogy legyen rá időd?

Fiatalok vagyunk még, de ha most jönne az a végső villamos, mit mondanál, eddig megérte???