"Az az igazság, hogy elég nehéz összefoglalni, hogy "mit is esznek a japánok", pusztán egy-két pontot tudnék kiemelni amit érdemes megemlíteni. Ahol lakom, itt Okinawán állítólag a világon a legmagasabb a várható élettartam, legalább is az utóbbi időkig így volt. A feleségem egy idősek otthonában dolgozik, ahol az átlagéletkor 90 év körül van. Itt a szigeten a világon a legnagyobb arányban vannak a százéven felüliek. Ezt a tényt egyesek üzleti célra is megpróbálták felhasználni, mondván hogy "Okinawán bányászott só" meg mittudomén milyen baromságok, ezt természetesen nem szabad készpénznek venni. Az, hogy mit esznek a japánok és mit esznek az okinawaiak, egy picit különbözik, legalább is ami a hagyományos étkeket illeti. Itt teremnek olyan zöldségek, amelyek egyszerűen máshol nem teremnének meg, egészen különlegesek:
Először is a főétel a rizs, ezt mindenki tudja. Itt úgy csoportosítják az ételeket, hogy -shushoku, főétel, azaz rizs -shusai fő kiegészítő a rizsre (hal, hús, szója, stb.) -fukusai mellék kiegészítő, ami általában zöldséget jelent -misoshiru, azaz miso leves
Szinte nincs olyan étkezés, amikor ne ennék a szója valamilyen feldolgozott, erjesztett, stb változatát. Szója nélkül nincs japán kaja! És most jön, ami meglepő: Okinawán az egyil leggyakoribb "fő kiegészítő" a rizs mellé a sertéshús! Ráadásul a disznócskának minden procikáját, pl. a körmöt is megeszik, ahogy mi magyarok is. Szóval itt a titok, egyél sok disznóhúst! De mielőtt még a körömpörkölt szerelmesei nagyon megörülnének, leszögezem, hogy egy étkezés alkalmával sokkal kisebb mennyiséget fogyasztanak belőle, mint mi!
A másik, hogy a tányéron sokkal gyakrabban szerepel a hal. Az egyik gyakori hal itt a makréla.
Egy átlagos japán napi menü: - Reggeli: rizs, miso levessel, egy szelet makréla, mellé tengeri algából készült zöldség. (algából készül étel rengeteg fajta van, pl. a "hidzsiki". - Tízórai: egy onigiri, azaz rizsgombóc, a közepében egy kis szardínia, kívül norival (ez is egy algaféle) bebugyolálva. - Ebéd: Oyako-don, azaz rizs, a tetején csirkehús és tojás, hagyma összefőzve). - Uzsonna: csak tea - Vacsora: a legnagyobb étkezés. Gyakran egy étkezésnél vagy tízféle dolog is az asztalra kerül, de a rizs az mindenképpen. Emellett egy kis halacska, egy kis szója (pl. hiyayakko, hidegen tálalt szójakocka kis zöldhagymával, szójaszósszal leöntve), többféle zöldség, burgonya, savanyúság, stb. Nagy örömömre szolgál, hogy a japcsik is imádják a savanyúságot és nagyon sokfajta van. Esetleg egy kis "kimcsi", ami koreiai, savanyított kinai kel erőspaprika porral ízesítve.
Ez egy példa volt a hagyományosra, most nézzük a "modernet": - Reggeli: pirítós, esetleg bundáskenyér, amit itt édesen, pl. mézzel esznek. - Tízórai marad az onyigiri. - Ebéd: bento, azaz uzsonnás doboz a boltból, amiben a rizsen kívül van rántotthús, kis falat burgonyapüré, egy falatka lazac, egy falatka savanyú jégcsapretek, egy falatka párolt spenót (nagyon finom ám!). Energiatartalma kb. 900kcal. Egy étekezés alkalmával több dologból esznek egy picit. Eléggé zsíros és iszonyú sok rizs van benne. Ha építkezésen dolgozom, épp elég, ülő munkához rengeteg. Van kistesója is, az kb ennek kétharmada. - Uzsonna: Nasi az van a boltban dögivel. Pl. a magyar "jó reggelt" keksznek van japán verziója,
valamint mostanában kijöttek az ilyen-olyan energiapótló "balanced" szeletek, ami elvileg egészségesebb, mint ha csak csokit ennél, de valójában cukrot, margarint tesznek bele, hogy eladható legyen. Édességből, isteni ínycsiklandozó péksüteményekből aztán fillérekből cukorbetegre eheted magad, ahogy tetszik!
Karácsonykor (ami nemsokára itt van, ehhez képest rövidujjúban szaladgál mindenki) egy rakás KFC-t visznek haza. Igen, Kentucky-t. Ez egy modernkori őrület. Aztán van Meki, meg minden, ami az elhízáshoz kell. Van egy nagy étteremlánc, amelyik csak fánkot árul, a neve Mister Donuts.
Ennek ellenére nagyon kevés az igazán elhízott ember. Annyira nem rajonganak az édességekért, férfiak szinte rá se néznek (nem úgy mint én ) A sportolási szokásokról, mozgásról majd legközelebb... Talán csak annyit, hogy rengetegen kocognak. Sokan vannak, akik a magazinok, TV hatására nagyon odafigyelnek arra, mit esznek, mit isznak, de ugyanúgy vannak, akik képesek munkába indulni úgy, hogy visznek egy adag vákuumcsomagolt rizst (csak rizs) öt darab édes péksüteménnyel (sajnos igaz).
Ami az éttermeket illeti, nagyon sok a kínai étterem, de ezeket semmiképpen nem szabad a magyarországi kínai kajákhoz hasonlítani, mert egy egészen más ízvilágról van szó. Rettenetesen finom! Ugyanakkor eléggé zsíros, sós. Sushit csak néha esznek. Szeretik a tejet és a tejtermékeket. Sok sör is fogy a boltokban. Vannak olyan őrületek, hogy "nullkalóriás sör", "nullkalóriás alkoholmentes" stb. A Coca-Cola zero-ra azt írják: zéró kalória, zéró cukor, zéró mesteséges ízesítő (az aszpartám, amivel tele van, az persze természetes).
Ha valaki manapság Japánban egészségesen akar élni, megteheti, de ugyanúgy némi utánajárással, piacra járással és odafigyeléssel jár, mint otthon, csak még nagyobb a kísértés, amikor elmész a péküzlet előtt és ott kell hagynod a frissen sült csokis fánkokat, krémes fánkokat, mazsolás-csokikrémes kalácsokat, stb."
Én nem is tudok ehhez mit hozzáfűzni, talán csak annyit hogy: még-még-még! És ezúton is, még egyszer, köszönjük Imi! Amint érkezik hozzám a következő adagnyi beszámoló, publikálom. Szeretettel várjuk. Addig is vigyázzatok magatokra a messzi Japánban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése