Magadnak csinálod...

Nézz a tükörbe... ő a versenytársad. 

Alapvetően nem értek egyet ezzel a fitness-motivációs dömpinggel ami elárasztja a netet meg mindent. Kicsit olyannak érzem mint a vézna modelleket, akiktől a bizonytalan tinilányok anorexiásak lesznek, hogy úgy nézzenek ki... Persze a fitmodellektől senki sem lesz anorexiás, csak lehet frusztráló egy kissé önbizalomhiányos nőnek, hogy mindenhonnan az ömlik rá hogy "ne add föl, akkor jó a ha fáj, keep going-keep pushing, anélkül semmi vagy". A gyönyörűséges testű lányok tényleg léteznek, csakhogy ők nagy részben ezzel töltik az életüket, hogy így nézzenek ki, lévén ehhez rengeteget-nagyonnagyonsokat edzenek, tehát vagy maguk is edzők, vagy már profi szinten ebből élnek. Persze, óriás respekt nekik ettől függetlenül, de akkor is ez van. Nyilván van köztük kivétel is, aki amúgy könyvelő napi 8 órában, de nem ez a többség. Arról nem is beszélve, hogy azért ezeknek a modelleknek (fiúknak és lányoknak) általában van sportmúltja, meg szerencsés genetikája is. Továbbá a sportmodell lányonak szerintem 80, de inkább 90%-ban meg van pl csináltatva a mellük, mert a mell zsírszövet, és olyan a világon nincs hogy kockás a hasad, egy gramm zsír nincs a tested más részein, de közben D-s melltartót hordasz. Ez amúgy nyílt titok, nincs is ezzel semmi baj, csak hát az átlagnőhöz ezáltal nem lehet őket hasonlítani, aki nézegeti otthon magát a tükörben mondjuk 2 gyerek után...

DE: másrészről pedig egyetértek ezzel a trenddel, mert megmutatja, hogy lehetséges. Hogy ezek nem fotoshoppolt modellek, hanem valóban izmos a fenekük és valóban ilyen a testük. Hogyha valakinek motivációra van szüksége mert otthon ül az összepakolt edzőcuccával és beszippantja a kanapészörny, határozottan segít kimenni az ajtón. Ha eljön a holtpont félúton, segít emlékezni hogy miért is indultál, mert a motiváció igenis segít. Valószínűleg ezek a lányok sem így születtek, tehát ez valódi, reális, elérhető állapot. Persze csak akkor ha elég időt fordítasz rá. Mikor én komolyabban edzek, elmondhatom hogy nincs szociális életem. Napi 8 óra meló, előtte és/vagy utána edzés, este 9-re hazaesés, elájulás. Ez így van, nem szépítem. De ha akarsz valamit, pár hónapra bevállalod ezt az erőltetett menetet. Mint ahogy be fogom vállalni januártól 3 hónapra. De ezt már most előre tudom, hogy ez bizony ilyen lesz. Viszont nekem ez most megéri, és publikálni is fogom a végén az eredményt, hogy lássátok, nem a vakvilágba beszélek azért én se, és igazából sajtos csipszet gyömöszölök az arcomba a billentyűzet fölött... :) Ezt azonban évekig nem lehet bírni, hacsak valakinek nincsenek előrehaladott remete-hajlamai... Ez egy dolgozó, gyereket nevelő átlagembernek sajnos nem élhető állapot. 

Az fenntartható, egészséges középutat megtalálni viszont nem művészet. A titok annyi, hogy mindenki saját magához viszonyítson elsősorban. Óriás közhely, de igaz, hogy fogadjuk el magunkat, majd ezután nézzük meg mit tudunk reális célként kitűzni. Nekem pl sosem lesz gazellabokám meg vékony derekam. Egyszerűen ilyen a csontvázam és kész. Reálisan állapítsuk meg, hogy mi a "hozott anyag" amivel rendelkezünk. Ne pazaroljuk az időt, hogy olyan dolgokon keseregjünk, amiket nem lehet megváltoztatni. Ha valakinek a válla-dereka és csípője nagyjából egyforma széles (mint nekem), ne akarjon Jennifer Lopez testet, mert akármennyit edz és izzad, nagyot fog csalódni. Ellenben ne használjuk kifogásként se, hogy "nekem ilyen a genetikám". Olyan genetika, hogy "30 kiló felesleg van rajtam, mert nagyanyám is kövér", nincs. Viszont ha pl valakinek szép homokóra formája van, az igenis tegyen meg mindent azért, hogy ezt egy óriás dinnye-forma beépített zsírpárna ne takarja el. Tudjuk meg, hogy kik vagyunk, tudjuk meg hogy mink van, és abből viszont kutyakötelességünk, hogy kihozzuk a legjobbat, a saját tempónkban. Fogadjuk el akár azt is, hogy mondjuk két gyerek után nem ugyanazok a célok, mint 20 évesen, de a gyerekeket akkor sem elfogadható számomra, hogy sokan mindegy indokként használják fel arra, hogy miért néznek ki úgy, ahogy. Ez a poszt direkt csak a kinézetről szól, és nem firtatom ennek az egészségi vonzatait. A kinézet fontos, ha bevalljuk, ha nem. Nyilván ezért van az, hogy három napja keresek Pesten kozmetikust, eddig négyet hívtam fel de egy sem tud elvállalni mert "karácsonyig tele vagyunk". Mint ahogy az összes rázatós-elektromos stimulálós-nemkellsemmitcsinálnicsakfeküdni és égazsír-típusú szalon is tele van, egyfolytában. Mindenki nézi a másikat, és mindenkinek van véleménye is a másikról (húú nézmá' hogynézki - ugye, ugye?), és mindenki szeret jól kinézni, az emberek igenis szeretnek szépek lenni. És mindannyian tudjuk, hogy ez mennyire meg is tudja keseríteni az emberek életét, ha mégsem azok. Rengeteg lelki sérült mászkál az utcákon, akik elégedetlenek okkal vagy ok nélkül saját magukkal. Fogadjuk el, hogy a 21. században élünk, és ez egy ilyen világ. Méltatlankodhatunk, hogy nem szeretjük pl a mobiltelefont és bojkottálhatjuk is a használatát, csak nem érdemes... Ugyanúgy, lázadhatunk, hogy nekünk márpedig nem fontos a kinézet és "engem értékeljenek a belsőm meg tudásom alapján", csak ne lepődjünk meg ha majd egy fontos melót nem kapunk meg mondjuk emiatt, mert igen, ez bizony megtörténhet. Az adott korszak ellen lázadni lehet, csak fárasztó és általában sikertelen is. Ez a szomorú valóság. A jó hírem viszont, hogy (dobpergés):

A megoldás egyszerű: TENNI KELL ÉRTE. Tenni kell magunkért, a külső-belső szépségünkért. Heti 2-3szor meg kell tanulni időt szakítani valamennyi testmozgásra. Tenni kell érte, ki kell menni a piacra zöldséget vásárolni. Azután meg kell erőltetni magunkat és elkészíteni az ételt. TENNI KELL ÉRTE. Anélkül sajnos nem fog menni. A saját szépségedet senki sem fogja készen házhoz szállítani, erre semmi más opció nincs. A szépség relatív, és nem a kockás hasat jelenti. Az igényt, az ápoltságot, az életkornak megfelelő erőnlétet és az ebből hozadékosan adódó megfelelő egészségi állapotot jelenti. Ha te ennél többet tudsz felmutatni, az csakis pozitív lehet, káros mellékhatások kizárva. Emelkedjünk fel a fotelből és kezdjünk hát neki. Nincs kiskapu...