"Semmi sem biztos, csak a változás", meg "el
kell engedni a múltat hogy lehessen jövőd", meg "lépj ki a
komfortzónádból mert csak úgy lehet változtatni", meg "Mi magunk
legyünk az a változás, amelyet látni szeretnénk a világban" illetve a fő
kedvencem, hogyaszongya: "Amikor a változás szelei fújnak, a kétkedők
falakat húznak föl, az optimisták pedig
vitorlákat." Megnyitod az internetet és ömlik ki belőle a rettentő
sok okosság meg idézet, meg Mahatma Gandhi, Márai meg Coelho... Értem én hogy
tökokosak voltak ők, meg alapvetően nyilván igazuk is van, csak éppen a
lényeget nem mondja el egyik se, ami pedig nem más, mint hogy: DE HOGYAN??? Ezt
keresi mindenki, értelemszerűen magamat is beleértve, hogy értem én hogy
változás, meg hogy ami nem öl meg az megerősít (kivéve a medvét, a medve az megöl.)
Szóval totál értelmetlennek tartom ezt a rengeteg bölcsességet meg
copy-paste-elt idézetet olyan emberektől akik régesrég meghaltak. Értem én hogy
nyilván a régebbi századokban is kemény volt az élet, sőt sokkal keményebb mert
a patakban kellett mosni és ha rajtakaptak valakit a szénakazalban a
cselédlánnyal azért a cselédlányt kiakasztották egy oszlopra a falu határába
száradni (ha már a mosásnál tartottunk), meg volt háború meg járványok, de szerintem azok az emberek nem
tudhatták, hogy majd a 21. század embere mit él át. Sőt, már a vidéki idős emberek sem fogják soha megérteni, hogy a nagyvárosba szakadt kisunokák hogyan és miként élnek és túlélnek. Hogy hogyan érvényesülnek, hogy
maradnak jó és erkölcsös emberek, hogyan ismerkednek, élnek és szeretnek, hogyan változnak és változtatnak, hogyan tudják elérni a céljaikat anélkül, hogy a főfolyamot
követnék ahol húz az ár és a legkönnyebb lenne a dolguk (értsd: áttaposni mindenkin
szemrebbenés nélkül, ahogy manapság illik). Persze, gondolom vannak örökérvényű
bölcsességek, amiket egy 45 éve törökülésben meditáló hosszúszakállú fószer
megfogalmazott, ezért aztán nyilván igaz, de most tényleg, az a sárga lepetőbe
bugyolált muksó honnan tudná, de komolyan HONNAN, hogy én itt Európában egy rohanó nagyvárosban mit élek át...
Az a baj, hogy mindenki olyan k jól tudja, hogy a másiknak
mit kéne tennie. Amikor valaki gondolkodás nélkül a másik javára tesz, vagy azt
nézi, hogy a másiknak ha nem is lesz, jó, legalább rossz ne legyen, és aszerint cselekszik, az tökoké.
Azért nem jár köszönet. DE: próbálj meg egyszer felállni saját magadért és azt
mondani, hogy nem érdekel, én most ezt így érzem jónak, hogy a saját
komfortérzetem most az egyszer többet ér mint másé, egyből te leszel a világ
rossza. Abban a pillanatban el vagy ítélve, és abban a pillanatban rádhúzzák
vagy nyíltan a véleményüket, vagy jön ami ugyanez, csak burkolva, hogy “hát én
nem tudom (alternatív formája ennek az “én nem akarok beleszólni”) DE ez fura”.
Fura alatt alapbeállított verzióként érheted a “rossz” bármely szinonimáját.
Mer nyilván más tökre tudja. Nem lenne egyszerűbb mindenkinek ténylegesen
elkezdeni a saját portáján söprögetni? Esetleg nem belepofázni a másik életébe?
Én egy ideje elkezdtem, és elmondhatom hogy tényleg kevésbé macerás az élet, ha
pont lesz*rod a többi embert, és tényleg csak azokkal foglalkozol akik: 1:
tényleg számítanak, vagy 2: megkérnek arra, hogy mondj véleményt egy adott
élethelyzetükről.
Változtatni, a saját belső világodat szebbé-jobbá tenni, a
lelki komfortodat megtalálni amúgy is mocskos nehéz, és az emberek zömének élete végéig sem sikerül (és ebben benne vannak azok is akiknek igényük sincs
rá hogy két szappanopera között ezen akár egy percre is eltöprengjenek). Főleg
ha még jönnek hozzá a fogadatlan prókátorok, akiknek fő szándékuk, hogy rossz
érzést keltsenek benned amiért feladtál egy eddigi megszokott, viszont számodra
valószínűleg kellemetlen szituációt, és próbálod valahogyan jobbá tenni. Igen,
lehetséges hogy nem pont a mások szemében legmegfelelőbb módot választottad,
persze, más nyilván SOKKAL jobban és okosabban, meg ügyesebben csinálná, hát
hogyne, tudom én, de értsük meg, hogy mindenki a saját dolgait úgy próbálja a
lehető legjobbá tenni, ahogy az őszerinte működni fog. Ha szerintem működni fog
az, hogy pl úgy szokok le a dohányzásról, hogy mindig amikor rá akarok gyújtani
fejenállok 10 percet, akkor ne jöjjön nekem senki azzal, hogy “de a
nikotintapasz sokkal jobban működik”. És ha én a fejenállásban hiszek, akkor
mivan??? Bezzeg, majd ha sikerül leszoknom, te is fejenállsz bőszen, abban
biztos vagyok. Persze neked nem fog működni, mert te nem hiszel benne, te majd
csak azért csinálod mert “már másnál működött”. Talán, esetleg, nem lenne jobb
megtalálni azt, amiben te, saját magad hiszel? Ragaszd a nikotintapaszokat
ahova akarod, fütyüld el az Aranyesőt Bódiguszti módra minden alkalommal mikor
rágyújtanál, vagy mittudomén, csak tegyél valamit végre. És figyu, ha neked
működik a te módszered, hidd el, a végén örülni fogok a sikerednek. Csak egyszer, egyetlenegyszer érném meg, hogy más is örül a többiek sikereinek, máris jobbá tennénk egy picit a világot. Én mindenesetre megpróbálom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése