1: nem következett még be
2: nem is biztos, hogy egyáltalán be fog következni, csak a lehetséges 1000 végkimenet közül az egyik
ráadásul úgy, hogy a többi 999 végkimenet egyáltalán nem rossz... Hogyan lehet, hogy embereket annyira megbénít egy lehetségesen bekövetkezHETő opció, hogy már arra sem hajlandóak, hogy belefogjanak valamibe, ami oda vezetHET, még akkor sem, ha maga az odavezető út még akár csodálatos is lehetne.
Nálam valaki sokkal okosabb mondta, hogy "a jövő elvileg még annyira sem létezik, mint a múlt, amelyről legalább emlékképeink vannak. A jövőről valójában fantáziáink vannak csupán, amelyeket sokszor mégis ugyanolyan reaálisnak élünk meg, mint a múltbeli emlékeket. A jövőbe vetítünk rémképeket: magányt, betegséget, kudarcot, halált, aztán rémüldözünk tőle. Félelmeink célszalagként lebegnek előttünk, nincs más dolgunk, mint beteljesíteni őket. A gondolat teremtés. A gondolat valóság. Létező lenyomat a fejünkben, amitől már nehezen szabadulunk. A még meg sem történt jövő emléke. Lehet valamitől félni, ami még meg sem történt? Lehet, mert már megtörtént: a gondolat főpróba, aztán jöhet a megvalósítás. Aki elbukik, az lélekben már százszor elbukott annak előtte".
Minden szavával egyetértek ennek.
Millió félelmünk van, de ezekben egyetlenegy közös van: még nem történtek meg. Mindegyik félelmünk egy beteljesületlen jövőkép, ami megbénítja, de -és ez az igazán félelmetes - talán még be is vonzza a félelem beteljesülését. A félelem mágikusan vonzza a félelem tárgyát, ezt mindenki hallotta már és tudja, de valóban, hányszor válik önmagát beteljesítő jóslattá a negatív gondolat. Az árkot elég átugrani mikor már ténylegesen előttünk van. Nem szabad, hogy bármilyen félelem megbénítva tartson, és lehetetlenné tegye, hogy megtegyük amit szeretnénk. Ha nem szeretnél a félelmeiddel foglalkozni, hát ne hagyd magad. Mindig azzal a pillanattal foglalkozz, amiben éppen jelen vagy, azt próbáld megoldani, ami előtted van. Ne hagyd, hogy jövőbeli rémképek tegyék tönkre az életedet! Mindenkinek vannak ilyen víziói, mindenkinek más... úgyis elhagynak, úgyis elvesztem a munkám, csúnya leszek és öreg, nem kellek senkinek, nem fog működni, rámunnak, ráunok, megcsalnak, nem leszek boldog, nem lesz rendes ember a gyerekemből akármit csinálok is, nem tudok mindent megadni a gyerekemnek/családomnak, úgyse sikerül, csak hogy a "legnépszerűbbeket" említsem...Pedig ha mindent megtettél, ami tőled telt, akkor nyugodtan hátradőlhetsz, hagyhatod, hogy az élet oda sodorjon, ahová akar. Hányszor látom magam körül én is, hogy részletesen elképzeljük mitől tartunk a legjobban, mi fog történni, majd mikor a történések visszaigazolják mintegy megnyugszunk, hogy "én megmondtam". Mintha nem mi magunk teremtettük volna meg a negatív dolgot azzal, hogy arra készültünk, arra tendáltunk, arra indultunk el mégha tudat alatt is. Az embereket a félelmeik teszik tönkre. A félelem elhagyása nem jelent egyet azzal, hogy felteheted a kezed és nem kell semmit tenni, úgyis jön valami, aztán fogadjuk el jól. Igenis meg kell tenni ami az embertől telik, de el kell fogadni, hogyha mindent megtettél, akkor te a legjobbat nyújtottad, és az ahhoz mért legjobbat fogod visszakapni az élettől. Mert - és mélyen hiszek ebben - mindenki azt kapja, amit ad, és azt kapja amiből a legjobb verzió sülhet el. Igen, mindenkivel történnek negatívumok. Sajnos, amíg nem találják fel a halhatatlanságot, mindenkinek fognak meghalni szerettei, sőt, megfordítom, mindenkinek meg fognak halni a szerettei előbb-utóbb. Amíg nem írsz alá életre szóló garanciát a munkaszerződésed mellé, igenis elvesztheted a munkád. Amíg autóba ülsz, belédmehetnek egy kereszteződésben. Semmire nincs garancia. De ezeket nem tudod kikerülni, még ha a napjaidat ezektől való rettegéssel töltöd is.
Az elfogadás a félelem nélküliség alapfeltétele, és nem mást jelent, mint megadni magadnak a lehetőséget arra, hogy aggodalmak nélkül élj és élvezd amit adnak a napok, bízva magadban és a felsőbb hatalmakban. Megadni a lehetőséget magadnak arra, hogy olyan hited legyen, ami élhetővé teszi az életed.
Ma kezdődik életünk hátralevő része. Minden nap új esély, hogy olyan legyen, amilyennek akarjuk. Nem tudjuk megváltoztatni a jövőt, mert nem létezik. Csak a jelent tudjuk megváltoztatni, ami viszont igenis meg fogja változtani a jövőt. Ezen kellene dolgoznunk. Mert aki reménytelennek látja a jövőt, az nem is fog tenni érte semmit, és amikor eljön a rettegett "jövő", tényleg reménytelen lesz. Nem szabad félni...
Szerintem.
