Elmúlik

Egyszer egy indiai hercegnő az édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset.
Azt kérte tőle,hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet,mely szomorú napokon vigasztalja,a nehéz helyzetekben bátorítja,a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti.
A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt.
Egyetlen szót vésett bele:
ELMÚLIK.

Mikor az életben bármiféle csalódás ér, legyen az szerelmi csalódás vagy a szakmai csalódás, az egyetlen rövidtávú terv csakis a túlélés. Próbálod túlélni a - számodra - tragédiát ami történt veled és bár úgy érzed, hogy világvége van, ám a valóság az, hogy az élet nem áll meg, de a kedvedért még csak nem is hajlandó lassítani. Minden fogaskerék forog tovább, csak te nem érzed, és úgy érzed minden megállt, vége a világnak, nincs tovább.

Emlékszem, lehettem nagyjából 12 éves mikor rettenetesen szerelmes lettem a strandon egy fiúba nyári szünetben, aki nagyon menő volt, de sajnos még csak észre sem vett (akkor). Lógó orral mentem haza a strandról, de ekkor mondta nekem a nagypapám, amit akkor még nem értettem, hovatovább totális hülyeségnek tartottam, de most már tudom, hogy az egyik legnagyobb igazság amit valaha mondtak nekem:„Ne fuss olyan szekér után, ami nem vesz fel.” Hiszen mindenféle emberi kapcsolathoz két ember kell. Egyedül hiába szeretsz, ha nincs viszonzás. Egyedül hiába vagy a legjobb barátja valakinek, ha a másik fél nem az... És így tovább...

De az biztos, hogy könnyebb elfogadni, hogy véget ért egy dolog, egy viszony, egy munkahely, egy kapcsolat, ha tudod, mi történt. Ha a másik fél hajlandó arra, hogy leüljetek, és elmondja, hogy mi történt, mi volt az oka a döntésnek, akkor nagyon sokat tanulhatsz magadról. Persze csak a sokk után amit az ilyenek okoznak. Az ilyen beszélgetések – bár iszonyúan fájdalmasak -, hosszú távon sokat segítenek a romokban hever önbecsülésed visszaállításában. Enélkül viszont borzasztó nehéz, ha nem tudod mi volt az ok, csak szembesítenek a döntéssel, VAGY ami még rosszabb, ha nem is szembesítenek a döntéssel, csak észreveszed, vagy egyszer csak egy idő után elfogadod, hogy valószínűleg ez történhetett, és nem tudsz mit tenni. Ilyenkor az önbizalom hosszú időre megroppan, és emberfeletti erő kell hozzá hogy visszaépítse az ember. Nem tudom, hogy az ilyen esetekben a döntéshozó fél miért nem képes elmondani a döntését és annak okát. Bár ez is egy jel. Ilyen esetekben talán még jobb is, hogy nem tartott tovább, bármiféle kapcsolat volt is. Egy barátnőmet egy szuperül sikerült állásinterjú után valami teljesen ostoba, kamu indokkal utasították el, ami nyilvánvalóan hazugság volt... Végül rájöttünk, hogy az a főnök aki már ilyen számára tét nélküli ügyben is hazudik, valószínűleg nem is lett volna a legtisztességesebb vezető, tehát tulajdonképen még jó is hogy nem vették fel, hisz ki akar egy ilyen alatt dolgozni évekig. 

Másrészről hiszek benne, mert hinnem kell benne, és mindenkinek hinnie kell benne, hogy minden veszteség és vereség hoz magával valamilyen pozitívumot, vagy ajándékot az élettől. Enélkül a hit nélkül nem lehetne túlélni.

Persze azért vannak napok, amikor úgy érzed, nem tudsz  megmozdulni sem. Nem vagy képes elvégezni a munkádat, és semmi másra nem vágysz, csak egyedüllétre. Vannak napok amire nem is emlékszel utólag, csak homályosan dereng hogy mi történt. Van, amikor majd szétvet a düh, és a legszívesebben behúznál egy hatalmasat a másiknak, mindenkinek, az egész világnak. De lesz olyan is, amikor a szomorúság lelassít, és csak vegetálsz egész hétvégén.

Az is előfordulhat, hogy a idegesíteni fognak a barátaid, akik pedig azt sem tudják, hogyan segítsenek, hogy milyen programokat szervezzenek neked, de a frusztráltságod alkalmatlanná tesz még a szeretetük elfogadására is, és az örömre.

Ez a folyamat hosszú dolog, akár hónapokig is eltarthat. Persze alkat függő, van aki gyorsan lerázza magáról, más sokáig kínlódik. De az érzelmeket meg kell élni. Ha elfojtod őket, később bosszút állnak rajtad. De amit nem szabad elfelejteni, hogy a barátokat utólag kárpótolni kell, sőt muszáj is. A jó barátok tudják ha nehéz időszakon mégy keresztül, de elvárni tőlük, hogy mindent eltűrjenek és bármilyen undok is vagy hosszú ideig, támogassanak, nem szabad. Hálásnak kell lenni mindenért amid van, és mindenkiért aki ismer, és mégis szeret. :)  

Aztán meg ott a másik dolog, ami bár nem elvárt, de valahogy mégis mindig bejön a képbe, ez pedig az, hogy lehet, hogy valaki elhagyott, lehet hogy valaki nem szeretett, azonban lehet, hogy ez nem mindig lesz így. Egyszer majd neki is eszébe jut a két szemed, amely csak miatta ragyogott minden nap, azok az apró kis kedvességek, amiket mástól sose kapott meg, s végül rájön, hogy mit vesztett. De mire ő megtanul örülni neked, te már mástól leszel boldog. A menő kissrác a strandról is megtudta a nevem egy idő után, de akkor nekem már új szerelemtől csillogott a szemem. Igaz, hogy az is nagyjából két hétig tartott, de ez így volt jól. 

Mert minden elmúlik.